Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

III. BRODARIC5 ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK

><»

<$><M><

Aranyozott ezüstből készült kapocs Magyar Nemzeti Múzeum, 1924.21 (15. század vége - 16. század eleje)

Ez az életpálya tehát még a kor viszonyai között is rendkívülinek számít. A szintén sokat utazó, véglegesen megtelepedni sehol nem tudó vagy akaró Erasmus például 1522-től 1529-ig hét évet töltött Baselben, mialatt számos korábbi művét kiigazította, újrafogalmazta és kinyomatta Johannes Frobenius (1460 k. — 1527) ottani nyomdájában. Oláh Miklós lényegében száműzetésbe vonult, amikor elkísérte az özvegy Mária királynét Németalföldre, de 1531 és 1542 között ilyenformán a pezsgő szellemi életéről nevezetes brüsszeli udvarban élt, és lehetősége nyílott megismerkednie kora számos vezető tudósával és művészével. Jellemző, hogy Oláh leveleskönyve — amely az első fennmaradt magyarországi leveleskönyv a 15. század második felében élt Vitéz János püspöké óta — az 1527 és 1538 közti évtized leveleit tartalmazza, tehát éppen azon időszakét, amelyet mm a nyughatatlan, hadszíntérré vált Magyarországon töltött. Brodarics esetében viszont nem számolhatunk ilyen nyugalmi periódussal, ez részben bizonyosan komoly akadálya volt annak, hogy alkalma legyen irodalmi kapcsolatok hatékonyabb ápolására és ennek megfelelő tematikájú levelek írására.

A hányatott életútnál is fontosabbak azonban azok a pozíciók, amelyeket Brodarics élete folyamán betöltött. Az 1522 előtti időszakot ebből a szempontból lényegében figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel a korszakból összesen csupán hét levelet ismerünk. 1522 után Brodarics előbb kisebb megszakítással egészen 1525 őszéig római magyar követ volt, majd 1526-ban királyi kancellár lett, 1527. tavaszi - fentebb részletesen tárgyalt — pártváltását követően pedig Szapolyai János király vezető diplomatája, aki jószerével állandóan úton volt: tárgyalt Itáliában, Párizsban, Krakkóban, Bécsben és a legkülönbözőbb magyarországi helyszíneken. Brodarics tehát — noha padovai és bolognai tanulmányai során elsőrangú humanista képzettséget szerzett — életének java részében sokkal inkább diplomataként és udvari hivatalnokként tevékenykedett, mintsem az irodalomnak és a művészeteknek hódoló tudós humanistaként. Őrá is találóak lehetnének Erasmusnak magyarországi barátja, az erdélyi származású, ugyancsak Itáliában tanult és diplomataként is szolgált Jacobus Piso (1478 előtt — 1527) halálakor írt sorai: „előbb a% udvar, később a sorcsapások, végül a halál fosztott meg bennünket