Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

II. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK

><$%><%>

A töröl? szultánok genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod Lat 378 (1502-1512)

A török szultánok genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512)

ria főhercegeinek háza mentes, melynek ősei dédapákig és ükapákig visszamenőleg mindig irtóztak a részegeskedéstől. Bár tartományuk bővelkedik és dúskál a borban. Ha a Birodalom fejedelmei főtanácsosaiknak, kincstartójuknak, kancellárjuknak, főlovászmesterüknek, akit közönségesen marsallnak nevezünk, és más főtisztviselőiknek példaként a kisebbek számára egyező akarattal, törvény útján megtiltanák a részegeskedést, amiből gyalázat, költekezés, erőszak és ezernyi baj származik, és süket füllel mennének el azok mellett, akik a parancsnak nem engedelmeskednek, ha a jövőben a fejedelemtől kegyet, valami várat, falut kérnek, nem hallgatnák meg őket, és éreznék a fejedelem neheztelését, azután minden kétség nélkül óvatosabban kerülnék az italozást, nehogy teljességgel elveszítsék a fejedelem jóindulatát. Azt tartom az egyetlen orvosságnak, amivel e bajt gyógyítani lehet, ha a keresztény világból száműzetik a részegeskedés, aminek mind a fejedelmek, mind az alattvalók hódolnak, rengeteg bajtól szabadulnának meg. Mohamed, a törökök álprófétája megengedett ugyan minden luxust, de a boritalt, amiben a részegség bujkál, eltiltotta, mindenkire megtartóztatást parancsolt, és azt ajánlotta, hogy cukros vizet igyék, amivel önmaga is élt, hogy a nyavalyatörést, amiben szenvedett, elleplezze, és azt tanította, hogy a részegséget kerülni kell, mert övéitől azt kívánta, hogy állandóan fegyverben legyenek, és különös jelvényként kardot adott nekik. Ha tehát háborúhoz készülődünk, és nem borospohárhoz, nem alusz- szuk Epimenidész álmát, mindkét fülünket bedugva, és nem úgy fogadunk minden figyelmeztetést, mint süket füleknek vénasszonyos mesét. De most itt az idő, hogy felserkenjünk az álomból, ha meg akarjuk menteni a hazát, feleségünket, gyermekeinket. Itt az idő, ó, birodalmi fejedelmek és előkelők, itt az idő, eleget áldoztunk az alvásnak. Minden tehetségét latba vetette Pius főpap a mantovai gyűlésen, amikor a fejedelmeket a pogány és harcképtelen ázsiai népség elleni fegyverfogásra biztatta. Ugyanezt tette Regensburgban Antonius Campanus abruzzói püspök III. Frigyes császár és a Római Birodalom összes többi fejedelme előtt, de mi sem következett. Ugyanis Frigyes vetélytársai nyíltan kijelentették, hogy ha az egész Római Birodalomban bevezetik a közadót, mindkét császárt, a törököt is meg Frigyest is legyőzhetik. O, keresztényi felelet! Egynéhány fejedelem vetélkedése mindig ilyen veszedelmet hozott a keresztény társadalomra. A török ereje pedig napról napra növekedett, mígnem már Magyarországot is leigázva, a küszöbre lépett. Most már nem beszédre, nem biztatásra van szükség, hanem fegyverre, kardra, lándzsára. Ne vezessen titeket, ó, fejedelmek, egy bizonyos személy hazug okoskodása. Hogy a török elleni harc Isten elleni harc bűneink miatt. Ha ez a prókátor szomszédunk volna, hamis és ostoba véleményével nyíltan bevallaná őrültségét. Nem akartalak megnevezni, megkímélnélek téged, Luther. De mivel könyveidben, egyikben is, másikban is és legutoljára abban, amit Ássa atyádfiához írtál, mint valami teljességgel hazug látnok újra meg újra ismételgeted, hogy a török háború esztelenség, és csak te egyedül vagy próféta, aki látod a jövendőt, kívánom neked, hogy lásd meg Budán, a királyi székvárosban a zsarnok Solometet, amint feleségedet megbecsteleníti, fiadat vagy lányodat meggyilkolja és a kutyák elé veti, hogy mindenki szemlélhesse