Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
5. Johannes Cuspinianus röpirata <8° vallásosságodat és állhatatosságodat, neked, aki az emberek közt egyedül vagy híján az emberi érzésnek, emberi törvényen kívül állsz, kő vagy inkább, mint ember. De megengedjük neked ott, a sörivók közt fekvő Wittenbergben, távol a mi tartományainktól. Ha itt látnálak téged mint hetvenkedő prófétát és hamis látnokot, aki kacag az iszonyú látványon, megkövetelném, hogy igazat prédikálj. Serkenjetek tehát, serkenjetek, ó, fejedelmek, eleget áldoztatok már az alvásnak. Mert ugyanakkora szükség van gyorsaságra, mint erőre. Hencegett egykor Murád, a törökök királya, hogy a keresztény fejedelmek egymás közti háborúskodásait kihasználva, Szent Péter templomát mihamar istállónak és csapszéknek használja. Solomet Rhodos?, szigetének meghódítása után szintén ezen gondolkozott, a bíborosi karból egyeseket arannyal környékezett, és ha a főpap elejét nem veszi ennek, az ajándék elfogadása alighanem igen nagy bajt okozott volna a kereszténységnek. A győzhetetlen V. Károly császár ezért visszaküldött minden török szónokot és követet, egyet sem engedett színe elé járulni, amint bölcs és megfontolt királyhoz illik. Bárcsak a velenceiek is így űzték volna el a törököket és követeiket, akik miatt gyanúsakká tették magukat a kereszténység előtt. De alighanem ugyanaz a sors űzi a velencéseket is meg a törököket is: ugyanis mindkét nemzet, ha nem csalódom, a pusztulás szélén áll, az körülbelül ugyanabban az időben fog bekövetkezni, és szinte egyszerre mennek tönkre. Ferdinánd, Magyar- és Csehország királya egy alkalmat sem szalaszt el, hanem a jövő tavaszon a csehek, a morvák, a sziléziaiak, a birodalmi fejedelmek és előkelők közül számlálhatatlan katonát, kitűnő sereget gyűjt, hadat indít Krisztus ellenségeire. A hatalmas jó Isten szerencséltesse munkáját, és segélje vállalkozását, nehogy a magyarországi győzelemtől gőgös és elkapa- tott törökök Ausztriába, onnan Bajorországba és Svábföldre, végül Galliába nyomakodja- nak, mert még jobban szomjazik az, aki az ivás határát egyszer áthágta. Mint hajdan Attila is, a hunok királya, véres öldöklés közepette egészen a catalaunumi mezőkig jutott, és azután, lerombolva Aquileiát, melynek romjaiból Velence épült, végül váratlan halál ragadta el. Nem marad majd távol, ó, fejedelmek, a győzhetetlen V. Károly császár, sem a többi keresztény király és uralkodó, aki kétségtelenül segítséget nyújt e szent elhatározás megvalósításához. I Iogy a kielégíthetetlen sárkánykígyót végre megölve és eltiporva, falánk pofáját szurokkal és kénnel tömje be ennek a telhetetlen szörnyetegnek, mely az egész világot fel akarja zabálni. I la a keresztény világ megbékél, Krisztus igaz vallása, mely már belerokkanva a sok megpróbáltatásba gyengélkedik és betegeskedik, terjedni kezd majd, és öregbül. II. Mohamed, a törökök emírje, mert így hívják királyaikat, egykor fiának, mikor az asztalnál ült, egy egész almát adott, hogy kapja be, de a fiú apjára pillantva, kést kért, amivel darabokra vagdalja. Hogy kapjak be, ó, atyám — kérdezte —, egy almát egészben? Jól beszélsz - így az apja —, az almát fel kell darabolni, és egyik szeletet a másik után lenyelni. Ajánlom, ugyanígy fald fel a kereszténységet is, apránként szaggasd le az országokat és a tartományokat, egyiket a másik után, és végül is kebelezd be. Így hullott le először Konstantinápoly, amit Új Rómának neveztek, azután Trapezus, majd egész Görögország, utána Bulgária, később Bosznia, majd Szerbia a két Maesiával és Dácia. Azután Alexandria, Asszíria, Théba, Memphis, Egyiptom és Antiochia, majd Rhodosz, most Magyarország.
