Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

5. Johannes Cuspinianus röpirata

tor lélekkel Mars kemény munkájához kell látnotok, amire, úgy látszik, születtünk, és elsősorban ti születtetek, ó, germán férfiak, Krisztus hitének terjesztéséért, és minden erővel azon kell buzgólkodnotok, munkálkodnotok, hogy a vallás ellenségeit elűzve, végre egyetlen akol állíttassék Krisztusnak. De jaj, ezerszer jaj, ahogy visszaélünk a reánk árasztott adománnyal, mintha az ajándék elherdálására születtünk volna. Nyakaljuk a bort, része- geskedünk, éjfélig iszunk. Fejedelmi gyűlést csak ügy lehet tartani, ha az idő jó részét — nem ám étkezéssel, hanem — dáridózással töltjük. Miután az ülésen sok napot elherdáltunk azzal, hogy ki előbbre való a másiknál, a kereszténység nagy kárára, teli serleggel iddogá- lunk, ürítjük a poharakat, tivornyázunk, és hiába vesztegetjük a drága kincset, az időt; az efféle lakmározások versengve követik egymást, mintha a fejedelmek csakis ezért jöttek volna össze. Végre azután az utolsó pillanatban megbeszélik, de röviden ám és futtában, mi a teendő, hiszen az erszények már kiürültek, a szegények adója, vámja fölemésztődött, és űj adó kirovásán kell gondolkozni. Fzek a birodalmi gyűlések, a török közben ébren van, lesi a keresztény fejedelmek tunyaságát meg a háborúkat, amikkel egymást kölcsönösen zaklatják, és egyik országot a másik után falja fel, kacagva a fejedelmek hiú kardoskodását. Gondoljátok meg, ó, fejedelmek, hány ország veszett el ötven év alatt a keleti birodalom után, Konstantinápoly elfoglalása, elveszte óta, amelyekből ti mind a mai napig egyetlen falucskát sem foglaltatok vissza, napról napra szélesebbre tárulván a szörnyeteg torka; mert, hogy elhagyjam Trapezust és Görögország legnemesebb királyságát, a török hatalmába esett Bulgária, mindkét Maesia, Dácia, Szerbia, Bosznia, nemrég Rhodosz nemes szigete, Asszíria, Babilónia, Memphis, Alexandria és már rég Magyarország jó része. F földek és tartományok közül, melyeket a török elfoglalt, melyiket veszítette vagy fecsérelte el valaha is szerencsétlenül? Sőt inkább mindegyre továbbterjeszkedve bővítette birodalmát: nem kell ezt figyelembe vennetek, fejedelmek? Belgrád az elmúlt két esztendőben" addig a napig a kereszténységnek mintegy védfala és bástyája volt, mely a törököket meggátolta a betörésben. De az üdvösség ezerötszázhuszonegyedik évében hamarabb veszett el, és került a törökök kezére, mint ahogy a magyarokat figyelmeztethették volna övéik, akiknek őrizetére volt bízva. Hát ilyen a főrangúak és nemesek ébersége, becsületessége! Nem a derekakról beszélek, őket mindig kivételnek tekintem, hanem azokról, akiket megrontott az arany, és a tisztességet semmire sem tartják. Ha a világ fejedelmei valami szigorú törvény fenyegető büntetésével megtiltanák a részegeskedést, ami hálószobájukba is belopakodott, sok bajt kerülnének el. Hiszen a fejedelem csak akkor érdemel dicséretet katonái szemében, ha odáig megy a nagylelkűségben, hogy egyetlen éjszakára egész hordót enged az iszákosoknak nyakalásra, hogy eszüket vesztve, végül egymást sc- bcsítsék, vagdalják meg. így szövődik az új barátság, így kerül bele az ismeretlen nemes egy más ember barátjának az emlékkönyvébe; így ad egyik a másiknak tíz-húsz lovat, valahányszor a szegények kizsákmányolására és fosztogatására indul. így állnak össze testvéri szövetségek szerte számos tartományban, amiket ivócimboraságnak mondunk. Germánia fejedelmei közül (hízelgés nélkül mondva) az iszákosság bűnétől egyedül Auszt- 44

44. Valószínűleg elírás „kétszáz esztendőben” helyett.