Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

5. Johannes Cuspinianus röpirata

ökrökről, tehenekről, kecskékről, juhokról, borjakról, csődörökről és kancákról, melyek közül akármelyik is könnyedén és fáradság nélkül elhúzza egy nap alatt tizenöt mérföldre a gyors szekeret, amelyet a városkáról közönségesen mindenütt gotschinak neveznek.11 Vannak közönséges vásárok Ausztriában Orbán, Szent Vitus, Szent Ulrik, a Szent Kereszt és Katalin napján, ahová sok ezer ökröt hajtanak föl, melyet Bajorországon keresztül a tiroli hercegségbe és Svábföldre visznek. Azokon kívül, melyeket egész éven át hetenként két-, háromszázasával adnak el Bécs városában, hogy az ember azt hihetné, egész Magyarország kifogyott az ökörből, baromból. Nem szólok azokról, melyeket Zenggen, Illyricumon, Dalmácián keresztül Itáliába hajtanak; ha ezeket valaki az egyik évben megszámolja, azt hiszi, hogy jövőre Magyarország kifogy belőlük. Mit említsek a mindenféle- erdei vadakról? Szarvasok, szarvasborjak, a Temes közelében a magas hegyekben vadkecskék, erdei kecskék, melyek néha nyájastul vonulnak, és bőgésükkel éjszakánként félelemmel töltik el a lakosságot, mert valami hatalmas ellenségre gyanakodhatnál. György őrgróf1 egy vadászat alkalmával szemem láttára ejtett cl százhúsz szarvast, hogy ne is beszéljek az apróvadról, amelyet fejedelmi rendelet nélkül bármikor tetszés szerint el szabad ejteni. Ugyanezt állíthatom a szárnyasokról; csak egyet említek, ami a külföldiek szemében csodának tűnhet. A Szent Szűz ünnepén, amikor Budán születését ünnepük, olyan tömeg gerlét hoznak, amit megbízható kereskedőemberek a jelenlétemben számláltak meg, hogy hihetetlennek látszik egyetlen napon annyi gerlét találni valahol is, ameny- nyit ide kihoznak, ugyanis gyakran nyolcvan- meg hatvanezernél is többet számoltak, úgyhogy aligha lehet másutt ennyi galambot összefogdosni. Most a különféle ásványokra térek, melyeket e föld bőségesen termel, hogy ebből bárki megítélhesse, egyedül Magyar- ország rendelkezik bőségesen és gazdagon annyi ásvánnyal, amennyit más vidékek csak apránként és szűköcskén teremnek. Hogy a hitványabbjával kezdjem, dúskál ez a tartomány kénben, míniumban, lazúrkőben, higanyban, vasban, ólomban, rézben akkora tömeggel, hogy kereskedelmével sok vidéket ellát. Tiszta, középfinom és gyenge — tehát mindhárom létező minőségű — ezüstben, ugyanígy aranyban is, amelyet a legtisztább alakban bőségesen ásnak az aranybányákban. Továbbá, amelyet ügyesen a vizekből mosnak ki, és a fövenyből gyűjtenek, és amely a hegyekben, mint valami forgács, gazdagon terem. Nem hallgathatom el, hogy a 1 legyen túli részen vannak hegyek, ahol viaszt ásnak ki, és ebből főzik a kellemes aromájú ciprusolajat, amelyből a csodás illatú gyertya készül. Áttetsző sóból, amelyet a régiek sógyöngynek hívtak, oly széles és magas hegyei vannak, hogy egy király akár ez egyetlen jövedelmi forrásból hatalmas sereget tarthatna, és ezt fáradság nélkül metszik ki, nem kell nagy költséggel főzni, mint Németországban. Fis e javakat csaknem mind a Claudius császár építette Kolozsvár tájékán elterülő Erdély őrzi, úgyhogy méltán szült egykor e föld hatalmas császárokat és uralkodókat, kik szinte az egész világot kormányozták. 'Tudniillik a Bubalisban született Deciust, a dalmáciai származású II. Claudiust, aki a tekintélyes Kolozsvárt alapította, a Szerémségből származott 41 42

41. A könnyű* gyors és kényelmes „kocsi szekérről” van szó.

42. Brandenburgi Cívörgy őrgróf II. I lás/ló király unokaöccse és az ifjú II. Lajos egyik gyámja volt.