Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

5. Johannes Cuspinianus röpirata

aljassága szerint eléggé fölidézni az asszonyok sirámait, az éjjel-nappal hallatszó jajveszékelést? Miután a királyné és a szerencsétlen polgárok feleségestül és gyermekestül megérkeztek Pozsonyba, hogy el ne veszítsem beszédem fonalát, a basák, akik a császár előtt jártak, iszonyú tűzvésszel öt napon át perzselték a székvárost és Pest városkáját; az égő Tróját idézheti ez minden szem elé. Leomlottak a tetők és a tornyok, megfosztották adományaiktól a szentek templomait, ami megmaradt, azt elrabolták. Semmit sem hagytak biztonságban, érintetlenül. Az elmenekült urak szolgái, akik ismerték a rejtekhelyeket, felnyitották azokat, hogy ellophassák, amit akarnak, semmi sem maradt titokban a derék férfiak előtt. A zsidók, akik nagy számban éltek Budán, életükért és szabadságukért hősiesen védték magukat. Mielőtt Sülömet, a török, bevonult volna Budára, kétszázan a szegények közül, akiknek vagyontalanságuk nem tette lehetővé a menekülést, történetesen elfoglalták a királyi várat. Es mikor a császár be akart oda vonulni, olyan ágyútűzzel és lövöldözéssel akadályozták meg bejutását (jóllehet alig pár napra való élelemmel rendelkeztek), hogy megígérte nekik, megtarthatják életüket, ha nem akadályozzák bevonulását, és ezt be is tartotta, amikor már a vár elfoglalása után a trónon ült. Végül rábeszéléssel elérte, hogy vele mentek Törökországba. Mivel tehát a királyi város szinte hamuvá lett, Budára való érkezése után a kilencedik napon a török, sietősen törekedve az elvonulásra, azt mondják, ideiglenes hidat vert Szent György szigetéről,'8 ahol az apácák laknak, betegségét hozva fel okul; valójában azonban - mint egy bécsi fogságban levő kémtől megtudtam - azért, mert híre jött, hogy Sophi tűzzel-vassal pusztítja Drinápolyt, gyorsan átkelt a hídon, mellette, utána hatalmas tömeggel, végül a hidat lerombolta, elsüllyesztette és alámerítette. Azután híre támadt, hogy a török meghalt, ez még helytartójához is eljutott, aki saját magát tette császárrá, és mivel a Sophiról szóló híresztelés hamisnak bizonyult, a törökök császára arra kényszerült, hogy, mint mondják, mind a mai napig a híres Szófia városában várakozzék Nikápoly és Filippopoli között, habozva és kétségben, merre vegye útját, egyrészt a pártütő helytartó, másrészt a kegyetlen pestis miatt, mely az embereket és barmokat emészti, magánkívül lévén, egyáltalán nem tudja, mitévő legyen. O, Római Birodalom fejedelmei és előkelői, akik jártatok azelőtt egypárszor Budán, melynek dús piacáról szolgáitok gyakran hoztak élelmet Bajorországba, Svábföldre, a Rajnához, bárcsak látnátok csúfságában és gyalázatában, úgy, hogy nem faluhoz, de még valami tanyához sem hasonlítható, tetők, tornyok nélkül, megtépázott, rogyadozó falakkal, inkább romnak kell mondanunk, mint királyi székvárosnak, amely egykor úszott a jólétben, telve volt gyönyörűségekkel, már megcsúfolt, saját korábbi ábrázatából kifordult, alkalmasabb farkasok és rókák, mint emberek tanyájának, bizony, közületek senki sem fojthatná el könnyeit, nem akadna köztetek egy sem, aki ne gerjedne föl a kegyetlen török fenevad ellen, senki sem tartaná vissza magát attól, hogy ha bír, fegyvert ragadjon e méltatlanság megtorlására. Már egyetlen szent templom sem ékes megszokott díszeivel, hanem kopár, hanem tépett, romlott, szentképek nélkül, disznóól inkább, nem szent hely. 38

38. A mai Margit-szigetről van szó.