Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

A levél magyar fordítása

volna azokat a helyeket, melyeket cinként felajánlottak nekünk, Felségtek vérontás és Magyarország szabadságának sérelme nélkül, mindenki beleegyezése és egyetértése mellett érte volna el célját. De az én bűnöm-e, Felséges Fejedelem, ha mindazt, amit meg kellett és könnyen meg is lehetett volna tenni, elmulasztották?

11a már Buda várát, Esztergomot, Visegrádot a koronával, Fehérvárt, Győrt végül azokat is, amik már a kezünkben voltak, Tatát és Komáromot oly könnyen elveszítettük, nincs más hátra, minthogy azt, amit akkor vérontás nélkül megszerezhettünk volna, most ezernyi halott, rengeteg keresztény vér kiontása, ennek a szerencsétlen országnak elpusztítása és szabadságának eltiprása árán kell megszerezni — hiszen Felségteknek a legutóbb Magyarország lakosaihoz címzett levele nyilvánvalóan ezeket jelenti.

Amíg ideje volt, mindebben Felségtek legbuzgóbb szolgája voltam, miközben mind a mai napig nem kaptam egy garast sem, sem Felségtektől, sem jeles nővérétől. De amikor láttam, hogy a dolog öldöklésbe és vérontásba, hazám elpusztításába és elnyomásába fordul, bevontam vitorlámat, és nemcsak mindenféle tanácskozástól akartam távol maradni, de attól a helytől is, ahol ilyesmikről szer esett, főképpen miután tudomásomra jutott, hogy azok a szerződések, melyek még az Istenben boldogult Miksa császár és a boldog emlékezetű Fülöp király idején Magyarország és Ausztria között köttettek, érvényüket vesztették.

I Iogy mit tartok a Pozsonyban történt királyválasztásról, nyíltan megmondtam Felségteknek és a királyné Őfelségének éppúgy, mint a tanácsuraknak. Hogy mennyire nem jó szívvel és milyen vonakodva mentem el erre Pécsből, arra Felségtek és Nádasdy Tamás a tanúk. Most pedig még világosabban látom, hogy immár odáig fajult az ügy, hogy csakis fegyverrel és sok keresztény vér árán lehet döntésre jutni Felségtek és a vajda úr között, aki Magyarország és az összes neki alávetett tartomány egyhangúlag megválasztott és megkoronázott királya.

Alázatosan kérem Felségteket, bocsásson meg nekem, ha nem akarok részt venni hazám eltiprásában és a keresztény vér ontásában, hiszen ezt kezdettől fogva mindig hangsúlyoztam, és ha nem hálátlan gyermekként térek meg anyám ölébe, aki szült, táplált, óvott, és aki nem csekély javakkal és tisztségekkel ruházott fel engem, és ha annak nyugalmát, békéjét, jogát és szabadságát minden más ügynél előbbre helyezem. Ez a szabadság pedig, úgy vélem, leginkább abban áll, hogy ha a király fiúörökös nélkül halt meg, az országnak szabad bárkit fejedelemmé választani. Nem hiszem, hogy Felségtek neheztelni fog rám emiatt, főleg ha felidézte magában ellenvetéseimet, és alaposan fontolóra vette mindezt, sőt inkább azt remélem, helyeselni fogja cselekedetemet. Egyben a legalázatosabban könyörgöm, hogy ne magyarázza ezt másként, mint aminek szánom. Úgy segítsen és üdvözítsen engem az Úr Jézus, hogy mindebben csupán hazám javát és szabadságát tartom szem előtt, és azt követem, amit igaznak és méltányosnak vélek, és amitől eltekinteni, különösen egy ilven nagy jelentőségű és hazám szabadságát érintő ügyben, semmiképpen sem tudok.

Az elmúlt napokban ráadásul történt egy s más, amiket igen nehezemre esett elviselni, és amelyek bárkit könnyedén eltántoríthattak volna Felségtek szolgálatától. Azt ta77