Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

1. Egy humanista püspök levelezéséről

<8>

tőle” {latin eredetiben: „primum aula, deinde calamitas, nuper etiammors homirtem nobisabripuit”). Nem meglepő tehát, ha egy királyi titkár, követ, majd kancellár, utóbb gyakorlott diplomata ránk maradt levelei nem vagy csak olykor csillogtatnak irodalmi erényeket, mivel azok legnagyobb része nem a bonae litterae-vc\ foglalkozó tudós humanista, hanem az események sűrűjében forgolódó hivatalnok, diplomata és államférfi kézjegyét viseli magán.

Brodarics levelei így egyfelől szükségképpen tényszerűek, hiszen mint követnek vagy diplomatának legfőbb feladata a tájékoztatás volt, másfelől érthető okokból homályosak. A diplomáciai levél kényes műfaj, különösen, ha ellenséges területeken kell átjuttatni. Könnyen rossz kezekbe kerülhet, nem mindig érdemes ezért minden fontos információt papírra vetni. A levelek sokszor valójában csak hitelesítik azt a személyt, aki viszi őket, és aki a valódi információt szolgáltatja, vagy szóban kifejtve átadja, ami így természetesen elveszik számunkra. Brodaricsnál tehát bizonyos értelemben fordított helyzetet teremt az a humanista levélírást befolyások) tényező, hogy a levelet nemcsak az olvassa/olvashatja el, akinek ténylegesen címezték, hanem másolatban terjedve vagy nyomtatásban megjelentetve adott esetben szélesebb olvasóközönséget is megcéloz. Ami Erasmus számára kívánatos cél volt, az Brodarics számára kerülendő kockázatot jelentett. Az utóbbi levelei sokszor nem azért homályosak, mert eszébe sem jut, hogy a címzetten kívül, aki egyébként is tisztában van az utalások és célzások jelentésével és értelmével, más is olvasná

><K><

61

8>o>

Visegrád látképe Magyar Nemzeti Múzeum, 58.2091 (1597-1598)