Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után

II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN

><?

Oláh Miklós

esztergomi érsek arcképe

Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 7206 (1560)

lett volna megtartanod feddhetetlen híredet, mintsem valamiféle előny megszerzésének reményében letérülnöd a helyes útról. ” (Lásd a III/7. al fejezetben a 3. szám alatt.)

Mindezek ismeretében nem csoda, hogy lelkiismeretével Brodarics is folyton folyvást küzdött, sőt utóbb egy-egy pillanatban olykor meg-meg- inogni látszott. Erre utal, hogy több levelében — még 1536 elején is — kérte Oláh Miklóst, győzze meg az ekkor már Németalföldön élő Mária királynét, hogy átállása nem az ő személye elleni árulás volt, de az adott helyzetben, 1527 tavaszán nem volt más választása (lásd a III/7. alfejezetben a 4. szám alatt). Ám még ezek a vádak és a rájuk adott reakciók is kiemelik Brodaricsot a kettős királyság időszakának a fentiekben megismert köpönyegforgató politikusai közül: nem csak abban volt egyedülálló személyiség, hogy nyíltan bejelentette, vállalta és megindokolta pártváltási szándékát, de jelenleg ő az egyeden, akiről adatolható, hogy különleges lépése, életét haláláig meghatározó útkeresése — még ha az adott helyzetben morálisan indokolhatónak tartotta is — később is lelkiismeret-vizsgálatra késztette.

Oláh Miklós címereslevele Magyar Országos Levéltár, P 108 Rep. 2-3. Fasc. IC, No. 162.

(1548. november 23.)