Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
0. Szapolyai János király szolgálatában 4. Szapolyai János király szolgálatában Brodarics István (1480?—1539) nem származott előkelő családból, de részben befolyásos pártfogóinak, főképp azonban műveltségének és személyes képességeinek köszönhetően karrierje hamar a magasba ívelt. Amikor 1506-ban a kánonjogi doktorátus birtokában hazatért Itáliából (ahol a padovai és a bolognai egyetemeken tanult), előbb Bakócz Tamás esztergomi érsek (1498—1521) szolgálatába állt, majd pár évvel később Szatmári György pécsi püspök (1505—1521) és királyi kancellár titkára lett. Életének erről a korai szakaszáról csak nagyon szórványos adataink vannak, arra azonban, hogy tevékenysége elismerést vívott ki, két bizonyítékunk is van. Egyrészt 1517-ben II. Lajostól címerbővítést kapott, másrészt 1522-ben őt delegálták Rómába magyar királyi követnek. Ez a küldetés roppant fontos volt, hiszen Brodarics elsődleges feladata abban állt, hogy minél jelentősebb anyagi támogatást csikarjon ki a pápától, elősegítendő az 1521-ben elvesztett kulcsfontosságú végvár, Nándorfehérvár visszafoglalását. Ezzel a küldetéssel Brodarics a nagypolitika színpadára lépett. 1522-től 1525-ig tartózkodott Rómában, ahonnan hazatért, hogy versenybe szálljon a kancellári posztért, amelyet a pápai udvar és Antonio Burgio budai pápai nuncius hathatós támogatásának köszönhetően 1526 márciusában el is nyert. Ezzel Magyarország legfőbb tisztségviselőinek sorába emelkedett. A mohácsi csatából azután szerencsésen megmenekült, majd - mint már szóltunk róla — Pozsonyba távozott, Mária özvegy királyné udvarába. Innen az előző fejezetben részletesen bemutatott okok következtében 1527 márciusában Budára telepedett át, ahol Szapolyai János király szolgálatába szegődött, hogy a korban ritka hűséggel haláláig kitartson mellette. Nevesíthető kormányzati pozíciót Brodarics soha nem töltött be Szapolyai — az 1/4. al- fejezetben bemutatott — udvarában. A rá vonatkozó források végig egyszerűen tanácsosként emlegetik, amely az ország egyik (szerémi) püspökeként kezdettől fogva automatikusan is járt neki. Pedig a Mohács előtt mindvégig egyháziak viselte kancellári poszt szóba jöhetett volna számára, azt azonban — miként erre maga is utalt Eerdinánd királynak írt búcsúlevelében („a tisztség, mely soha nem került ki a% egyházi rend keféből, ahogy hallom, én távollétem miatt világiak kefére került”) - János királytól még 1526 végén Werbőczy István (1458—1541) kapta meg, aki utóbb túlélte főpap hősünket. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy átállását követően Brodarics igen hamar János király közvetlen környezetének tagja lett, és Szapolyai egyik diplomáciai küldetést a másik után bízta rá. Brodaricsot római követi előélete, kitűnő nyelvtudása és humanista műveltsége valósággal predesztinálta a királyi diplomata szerepére, a külpolitikailag fokozatosan elszigetelődő Szipolyainak pedig nagy szüksége volt ügyes és tapasztalt diplomatákra — miként erről már ugyancsak szóltunk. A korszakban a nemzetközi diplomácia nyelve még meghatározóan a latin volt, ezért is juthattak ezen a téren még évtizedekig jelentős szerephez a latint művészi szinten használó humanisták. Brodarics mint humanista könnyed eleganciával írt és beszélt latinul, itáliai tanulmányai idején pedig olaszul is megtanult, ám szlavóniai (Körös megyei) származásának Szablya Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, 55.32.39 (15. század utolsó negyede)
