Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után

II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN

<0><M><

Metszet Székes- fehérvárról Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, App. H. 612 (1601|

Szapolyai megkoronázása után azonban úgy tűnik, fokozatosan megváltozott a véleménye. 1526. november 14-én kelt levelében már megfogalmazódott benne a fenyegető polgárháború miatt a hazájáért érzett aggodalom, hiszen a Habsburg királyjelölt pártján álló magyarok táborában nyilvánvalóan érezte, hogy János királlyal szemben ők akár a fegyveres küzdelemre is képesek. 1526. november 14. és 1527. március 18., vagyis az elpártolást bejelentő levél kelte közötti időszakban ugyanakkor konkrét állás- foglalását meglehetősen nehéz követnünk, hiszen ezekből a hónapokból ez ideig egyetlen levelét sem ismerjük. Más források alapján ugyanakkor megállapítható, hogy részt vett Ferdinánd december közepi pozsonyi királyválasztó gyűlésén, bár — márciusi levele alapján — jelenleg kérdéses, hogy akkor miként viszonyult ahhoz. Nagyobb ellenállást azonban feltehetően nemigen tanúsíthatott, hiszen Ferdinánd király egy 1527. január 10-én kelt levelében még köszönetét mondott Brodaricsnak addigi hűséges szolgálataiért; persze ezt tarthatjuk akár udvarias frázisnak is. Am a szakirodalomban fel-felbukkanó állítás, miszerint Ferdinánd megválasztása után leváltotta volna Brodaricsot a kancellárságból, hogy a megbízhatóbbnak tekintett Szalaházy Tamást nevezze ki a helyére, forrásokkal jelenleg egyáltalán nem igazolható. Sőt, a Habsburg-párti Thurzó Elek tárnokmester 1527. március 22-én Brodarics átállásáról Batthyány Ferenchez írott levele szerint a szerémi püspök pártváltásáig egyértelműen megtartotta kancellári címét, azt Szalaházy csak ezután kapta meg (erre a legkorábbi adat ez ideig 1527 szeptemberéből maradt ránk), noha rivalizálásuk már korábban is kimutatható. Ennek még az sem mond ellent, hogy márciusi búcsúlevelét Brodarics már csupán káplánként és szerémi püspökként jegyezte. Nyilvánvalóan abszurd dolog lett volna ugyanis egy Ferdinándtól való elpártolást bejelentő levelet Ferdinand kancellárjaként aláírni.

Mindezektől függetlenül könnyen elképzelhető, sőt valószínűsíthető, hogy Brodarics kancellár ázsiója — ha ő maga formailag meg is őrizte pozícióját, azzal, hogy nem kellő elhivatottsággal támogatta a Magyarország elleni, valójában nehezen elkerülhető fegyveres akciót — sokat eshetett mind Mária királyné, mind bátyja, Ferdinánd szemében. Az 1526 novembere és az 1527 márciusa közé eső négy hónap forrásszegénysége miatt a Habsburg-párti tábortól való eltávolodása folyamatának így csak a végeredményét láthatjuk, ám az, amit Brodarics elhidegülése kapcsán leír, többségében megfelel máshonnan származó adatainknak. Amíg a kancellár bízott Ferdinánd főherceg békés térnyerésében, nem lehetett mellőle sem ígéretekkel, sem fenyegetésekkel eltántorítani. Azaz a vele