Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
3. Brodarics püspök különleges pártváltása O&O <M> <8> <%> <M> <0> ugyan örömmel szolgátok, hanem csupán hasúm érdekében.” Ám ugyanerről írt immár János király pártjáról, közel egy hónappal később, április 12-én Budáról kelt levelében Andrzej Krzycki przemysli püspöknek (a neves krakkói püspök és lengyel alkancellár, Piotr Tomicki 11464—1535] unokaöccsének) is, akivel ekkor már több esztendeje baráti kapcsolatban állt: „soha semmi mást nem akartam, mint a%t, amiről úgy véltem, hogy hagám javát szolgálja... ” (Lásd teljes terjedelmében a III/7. alfejezetben a 2. szám alatt.) Sőt ezt igazolta későbbi életpályája és kitartó diplomáciai működése is, amely a két király közötti tartós - bár valójában szinte megvalósíthatatlan — béke létrehozására irányult, miként erről még a következő alfejezetben szólunk. Ezzel valójában ugyanúgy a ritka kevés jellemes politikus közé tartozott, mint magával a búcsúlevelével. Ha Brodarics döntésének gyakorlati hátterét kívánjuk megérteni, először is le kell szögeznünk, hogy Mohács előtt a több királyi titkári poszt egyikének betöltése dacára sem tartozott tartósan az udvar befolyásosabb, különösen Habsburg Mária királyné vagy Báthory István nádor köré csoportosuló szőkébb köreihez. 1526. tavaszi királyi kancellári és szerémi püspöki kinevezését a római Szentszék erőteljes nyomása tette lehetővé, ahol 1525-ig több esztendőn át magyar követként tevékenykedett. A csatavesztést követően így inkább bizonyos tehetetlenségi erő, mint sziklaszilárd udvar- vagy Habsburg-hűség vitte Pozsonyba: ő volt a kancellár, az ország közepén azonban időlegesen már a török volt az úr, azaz nem nagyon mehetett másfelé, mint Mária királyné és a Pozsonyba menekült udvartartás után. A rendelkezésünkre álló források alapján mégis úgy tűnik, 1526 decemberéig Brodaricsnak stabil helye volt a Habsburg-párti magyar táborban. Az októberi hamburgi tanácskozásra, az osztrák főherceg és húga (Mária magyar királyné) egyeztetésére ugyan nem hívták meg, amit fájlalt, ugyanakkor hűségnyilatkozatot tett Ferdinánd mellett. Hogy a főherceg fontosnak tartotta megnyerni a kancellár Brodaricsot, bizonyítják 1526 őszén hozzá írott levelei, valamint az a tény is, hogy a Ferdinánd által híveinek kiállított iratokon előkelő helyen, közvetlenül Báthory nádor és Szalaházy Tamás veszprémi püspök (egyben királynéi kancellár) után említették. Úgy tűnik, ez idő tájt még Mária királyné bizalmát is élvezte, legalábbis 1526 novemberében Pozsonyból Lengyelországba írt levele ezt bizonyítja (lásd teljes terjedelmében a II1/7. alfejezetben az 1. szám alatt). Brodarics István 1526 decemberéig tehát bizonyosan Ferdinánd elkötelezett híve és a Habsburgok trónigényének támogatója volt. Hogy ez esetben tudatos döntésről volt szó, azt jól mutatja, hogy a kancellár annak ellenére sem jelent meg a Szapolyait magyar királlyá választó, novemberi székesfehérvári országgyűlé- ' sen, hogy értesült róla: a távolmaradókat az új uralkodó hívei a koronázó diétán * hűtlenséggel fogják vádolni, sőt vagyonvesztéssel sújtják. Pedig nemcsak meghívót kapott a gyűlésre, hanem maga írta, hogy az erdélyi vajda környezetében élő barátai az értésére adták, a trón megszerzésére készülő János király tárt A karokkal fogadná, és fenntartaná számára korábbi kancellári posztját. Keretdísz II. Lajos Szerdahelyi Imreffy Mihály számára adott címeresleveléről Magyar Országos Levéltár, Dl 93845 (1523. november 11.)
