Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után

II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN

K><M><

II. Ulászló függőpecsétje Magyar Országos Levéltár, Dl 19968 (1493. október 28.)

két, és hogy mennyire távol áll ezjellemes embertől, mindenki számára világos. ” Szolgálatait ráadásul megalázóan kevés pénzzel jutalmazták, holott pontosan tudta, hogy mások vagyonokat kaptak, és még többet ígértek nekik: „De ezenkívül már a díjazást vagy járadékot is úgy kínálták fel nekem Felségtek követei, hogy abból könnyen megérthettem: Felségtek eltávolodott tőlem. Hiszen hat hónap után, amelyet a királyné Őfelsége, de legfőképpen Felségtek szolgálatában töltöttem, úgy ajánlottak fel nekem, még leírni is restellem, ötven forintot, hogy talán fél év múlva másik ötvenet is remélhetek. Miközben pontosan tudom, Felséges Fejedelem, mit adtak és mit adnak még most is másoknak, akiknél az én pozjdóm sem alábbvaló, és hogy mennyit ígértek Felségtek nevében a pártjához csatlakozóknak. ” Végül talán a legfontosabb személyes érvként azt említette, hogy tudomására jutott, Szapolyai tervezett országgyűlésén — amely a levél kelte előtti napon, március 17-én valóban meg is nyílt Budán - mint királyi kancellárt hazaárulással akarják megvádolni az ország pecsétjével elkövetett állítólagos visszaélések miatt. Ezen — mint tudjuk — alaptalan vádak alól pedig személyesen kívánta tisztázni magát, hogy elkerülje a Szapolyai-pártiak száműzést kimondó határozatát. Tegyük hozzá: ennek megtörténte esetén a János királyhoz való átállásra már kevés esélye lett volna, így a budai eseményekről jól informált kancellár pártváltása gondos előkészítésével — hiszen ezekről a vádakról levele szerint az előző nap (március 17-én) még Mária királynéval és a magyar tanácsosokkal is értekezett — valójában egyfajta megelőző, tovább nehezen halasztható lépéseket is tett.

A különleges búcsúlevélből összességében tehát azt olvashatjuk ki, hogy Brodarics egyrészt erkölcsi és elvi aggályai, valamint az ország megmaradásáért érzett aggodalma miatt ellenezte a Ferdinánd trónigényét biztosítani hivatott, Magyarország elleni fegyveres támadást, másrészt a Pozsonyban töltött hónapok alatt fokozatosan kiszorult a Habsburg- párti magyar kormányzat belső köréből. A pozícióvesztés ráadásul egyre komolyabb anyagi következményekkel is járt számára, miközben János-párti ellenfelei fenyegető vád- és rágalomhadjáratot kezdtek ellene. Mivel úgy érezte, Ferdinánd már nem tart igényt szolgálataira, ezenkívül a pozsonyi udvarban személyes sérelmek is érték, sőt a Habsburg uralkodó ottani gyalogosai még házára is rátörtek, nem volt oka vállalni az őt Budáról fenyegető megbélyegzést. így inkább elhagyta Ferdinánd pártját.

Mindezek megerősítik a szakirodalomban a kortárs vélemények — legyenek azok akár Ferdinánd-, akár Szapolyai-pártiak — alapján Brodarics István becsületességéről megrajzolt képet. Jóllehet a búcsúlevél állításainak egy része nem vagy nem teljesen tükrözte a valóságot és érthetően önigazoló szándékkal született, a Magyarország boldogulása és békéjének megmaradása iránt érzett aggodalmat a humanista főpap esetében kétségkívül őszintének tarthatjuk: „én nemcsak semmiféle háboríts tervezgetésekben nem kívánok részt venni, de semmiféle olyan viszálykodásnak, mely hazám pusztulásátjelenti, sem akarok részese lenni, és hogy egyáltalán semmit nem fogok tenni, ami bármi módon hazám ellen vagy annak elnyomására szolgálhat. Amiket teszek, nem Felségtekért teszem, akinek