Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
2. Törvényes uralkodók - vitatott legitimitás 2. Törvényes uralkodók — vitatott legitimitás: a politikai propaganda változatos eszköztára Brodarics Istvánhoz hasonlóan a változó erőviszonyoknak és saját érdekeiknek megfelelően 1526-1527-ben sokan váltottak pártot egyik magyar uralkodótól a másikhoz. Ez gyakran alapjaiban határozta meg a másik uralkodó hatalmának törvényességéről kifejtett véleményüket. A markáns megnyilatkozásokat fokozta, hogy ellenfele legitimitását mindkét uralkodó és legfőbb tanácsadóik már a kezdetektől fogva megkérdőjelezték, miközben a magyar trón megszerzéséhez csupán igényt jelentő rákosi végzést (Szapolyai) és a Habsburg örökösödési szerződéseket (Ferdinánd) igyekeztek híveik számára — olykor egyenesen megkér- dőjelezheteden - jogalapként bemutatni. A politikai propaganda ugyanis ebben a korszakban is lehetővé tette, hogy ugyanazt az eseményt résztvevőik saját érdekeiknek megfelelően már másnap másként és másként értelmezzék, sőt felhasználják politikai és egyéni céljaik eléréséhez. Mindez érzékletesen mutatkozott meg mind a két uralkodó legitimitásának gyakori vitatásában, mind az ellenük folytatott korabeli propaganda-, sőt olykor már rágalomhadjáratban. Pedig - mint az 1/2. alfejezet- ben részletesen láthattuk — ténylegesen mindketten szabad választással és törvényes koronázással, ráadásul szinte teljesen hasonló szertartás közepette lettek Magyarország királyai. Ebben a küzdelemben a legbefolyásosabb nagyurak mellett nem ritkán a korabeli jogrendszerben, a politikai szócsatákban, a történetírásban és a szónoklatban legjártasabb humanista értelmiségieknek, diplomatáknak és hivatalnokoknak jutott a főszerep. A korábban trónra lépett János király 1526. november 10-i székes- fehérvári koronázásának törvényességét a Ferdinánd-párti nagyurak már a következő hetekben megkérdőjelezték. Ebben elsősorban a feltétlen I Iabsburg-párti Báthory István nádornak, illetve magántitkárának és ítélőmesterének, a jogtudó értelmiségi karriert befutó Révay Ferencnek volt kiemelkedő szerepe. A december 16-i pozsonyi királyválasztáson ugyanis az utóbbi - nyilván alaposan felkészülve mondanivalójára — nyolc pontba szedve igyekezett bemutatni János király megválasztásának és koronázásának érvénytelenségét. Ezek között nem csak a nádornak és más főméi- tóságoknak, valamint a horvát rendeknek a fehérvári ceremóniáról való távolléte, a nádor szavazatának elmaradása és a királyválasztó ország- gyűlés általa szükségesnek vélt összehívása szerepelt. Közöttük helyet kapott az is, hogy Szapolyai csapatai révén fegyveres erővel befolyásolta a rendek döntését, az ellenjelölt Ferdinánd úgymond „jogos” igényeit Radák Balázs és testvérei címereslevele Magyar Országos Levéltár, Dl 67255 (1514. január 18.) Caspar Ursinus Velius beszéde I. Ferdinánd székesfehérvári koronázására Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Röpl. 91. (1528)
