Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után

II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN

lehetősen János király-ellenessé vált közép-európai közvélemény érdemleges befolyásolására. Az ugyanakkor egyáltalán nem zárható ki, hogy a Szapolyai-apológiát tartalmazó munka gyors kinyomtatásában a János király elleni erősödő támadások és a június 15-ig tartó fegyverszünet lejárásának fokozatos közeledése is közrejátszhatott.

Brodarics szövegének műfaji besorolásához igen kevés támpontot ad. Lényegében azt írja, műve csupán nyersanyag, amelyet másoknak kell majd baltával és fejszével tovább finomítaniuk („fejszéjükkel, baltájukkal nyesegethetnek, csinosíthatnak ”). Ha a reneszánsznak az antikvitásból örökölt történetírási kategóriáit vizsgáljuk, azt találjuk, hogy Brodarics szövege leginkább a commentarius (beszámoló, emlékirat) műfajába sorolható. Cicero úgy határozta meg ezt a műfajt, mint amelyet az események sűrűjében élő államférfi ír, hogy

nyersanyagot szolgáltasson a történteket később megfelelő stílusban formába öntő és megörökítő történetírónak. A commentarius, ez a dísztelen, retorikai eszközökben szegény alkotás a 15—16. században meghatározó történeti műfajjá nőtte ki magát — ám sok esetben inkább csak köteles szerénység vezette a szerzők (pl. a Magyarország késő középkori történetét is összefoglaló dalmát Ludovicus Tubero [1459—1527]) tollát, amikor munkájukat commentariusVksxt, tehát kvázi nyersanyagként határozzák meg. Más alkalommal azonban valóban egy nagyobb lélegzetű munkához készült előtanulmányról van szó, mint például a történetíró Zermegh János (1504—1584) vagy Forgách Ferenc (1535-1577) műveiben. Brodarics írása semmiképpen nem tekinthető effélének. Nála a szikár, puritán stílus sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy elfedje a nagyon is tudatosan retorizált szöveg pártosságát, és segítsen azt elfogulatlannak mutatni.

A mű céljait és jellegét tekintve azonban felvetődhet a kérdés: az 7gaz történetet tekinthetjük-e egyáltalán klasszikus értelemben vett történetírói alkotásnak? Kulcsár Péter levélnek (epistola historica) tartja, erős polemikus jellege miatt viszont bizonyos értelemben akár a magyarországi politikai pamflet egyik első képviselőjének is tartható. Megírásának időpontját és a mű Szapolyai-irányú hangoltságát figyelembe véve ugyanakkor az is bizonyos, hogy az Igaz történet egyfajta humanista ajándék is, amellyel az éppen ekkortájt János király kegyére és kenyerére pályázó volt kancellár akart kedveskedni választott urának.

Henchel János levele András mester kassai tanácsúrhoz Magyar Országos Levéltár, Dl 47654 (1526. március 15.)