Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

<go

harcba, segítvén felvonulásukat és a Budát ostromló Ferdinánd-párti csapatok szétverését. Szülejmán szultán mégsem volt hálás a szolgálatáért. A Bécs-ellenes hódítási céljainak útjában álló nagyurat a mohácsi csata napjának tizenötödik évfordulóján, 1541. augusztus 29-én — miként ezt Gárdonyi regényében oly érzékletesen bemutatta — örökre kiiktatta a magyarországi politika színpadáról. A sorozatos pártváltót így 1550-ben az isztambuli Héttoronyban érte a halál.

Az 1526 utáni polgárháború másik nagy „köpönyegforgatóját” Ferdinánd király juttatta hasonló sorsra. Perén}! Pétert ugyancsak meglehetősen gádástalan politizálás, valamint hallatlan birtokszerzési és hatalomvágy jellemezte. Pedig Mohács előtti pályája neki sem ezen az úton indult. 1519-től több mint fél évtizeden át az ország védelme szempontjából talán legfontosabb temesközi határvidék katonai parancsnoka volt. A „balvégzetű ütközet” után azonban tüstént felismerte, hogy a zűrzavarban sok mindent megszerezhet magának. Sárospatakra közeli, Abaúj megyei váraiból már régóta szemet vethetett, hiszen a mohácsi mezőn még temették a holttesteket, amikor Perényi már elfoglalta az elesett Pálóczy Antal birtokát. Ezt követően jogtalan szerzeményét már csak „törvényesítenie” kellett. Mivel Magyarországnak hamarosan két uralkodója lett, előbb ezt János királlyal (akitől időleges hűségéért az erdélyi vajdai címet is megkaparintotta), majd — koronaőrként a Szent Koronát aduként is felhasználva — I. Ferdinánddal fogadtatta el, akitől ugyancsak megkapta a Királyhágón túli vajdaságot. Az 1529. évi török hadjáratot követően ugyanakkor már ismét Szapolyai oldalán állt, sőt a szultán 1533 áprilisában még fiát, a hétéves Ferencet is Isztambulba vitette, hogy ezzel tartsa sakkban a János király megbuktatására is kész nagyurat.

A Török család címereslevele I. Mátyás függőpecsétjével Magyar Országos Levéltár, Dl 50536 (1481. november 26.)