Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei
2. Egyszerre bét törvényes király a magyar trónon (köztük elsősorban az erdélyi vajda familiárisaival) képviseltette nagyobb számban magát. Az a gyakran olvasható állítás is téves tehát, miszerint Mohács után a magyar trónra a magyar főurat a többség, míg az osztrák főherceget a kisebbség vagy csupán a nádor mellett lézengő néhány nagyúr támogatta. fiz még inkább igaz volt I. Ferdinánd 1527. novemberi koronázásakor. A Brodarics István legfőbb levelezőpartnerei közé tartozó Jagelló I. Zsigmond lengyel király (1506—1548) közvetítésével tartott olmützi béketárgyalások (1527. június 1—15.) kudarca után a Ferdinánd által augusztusban megindított magyarországi hadjárat ugyanis sikert hozott. Szapolyai hadainak szeptember 27-én, Tokaj mellett elszenvedett veresége János királyt a Tiszántúlra és Erdélybe szorította vissza. Habsburg Ferdinánd így az ország jelentősebb területének lett ura, amely elősegítette, hogy 1527. november 3. délutánján teljesen törvényes körülmények között koronázzák Székesfehérvárott Magyarország királyává. Másnap (november 4-én) pedig feleségét, Jagelló Annát egy úgynevezett házikoronával emelték magyar királynévá. I. Ferdinánd király képmása Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 8-9 (19, század) A két magyar uralkodó székesfehérvári koronázási szertartásai között tehát lényeges különbség volt. Ez. ugyan azok érvényességét nem érintette, mindazonáltal beszédes jelnek tekinthető. János királlyal ellentétben Ferdinándot koronázásakor már a magyar világi elit csaknem színc-java támogatta. Csupán Bánffy János egykori királyi pohárnokmester (1508—1526), Brodarics István volt királyi kancellár (1526), Werbőczy István és a horvát Krsto Frankopan (magyarosan F'rangepán Kristóf) jelentett meghatározó kivételt. Ez az erőviszony-változás még a koronázási szertartásban is megmutatkozott. Több forrás ugyanis azt támasztja alá, hogy Ferdinándot a nyitrai püspök és a hordszékben vitt nádor, ecsedi Báthory István együttesen koronázták meg. Eddigi ismereteink szerint ez, a magyar királykoronázások során először történt ekként. Mindez szemléletesen jelezte, hogy az ország új — az Anjouk és a Jagellók után ismét idegen származású — uralkodója csakis a magyar rendek támogatásával lehetett Magyarország királya. Am a Magyar Királyság politikai elitjének erejét szemléletesen mutatta az is, hogy Ferdinánd királynak a szertartás utolsó elemén, a koronázási lakomán a késő középkori magyarországi asztali ceremóniarendet kellett követnie. így a királyi asztalnál szinte a teljes magyar egyházi és világi elit helyet foglalhatott. Noha a Jagellókon magyar udvar kötetlen asztali rendtartása és népes asztaltársasága igencsak idegen lehetett a főherceg számára (aki a burgundiai gyökerű, szigorúbb, spanyolos udvari rendtartáshoz, szokott), a magyar trón cl nyerése és magyarországi híveinek gyarapítása az. adott pillanatban számára sokkal fontosabb volt, mint a közte és Szapolyai között még esetleg ingadozó magyar főurakkal újabb konfliktusok vállalása. I. Ferdinánd kettőspecsétjének gipszmásolata Magyar Országos Levéltár, VI118,d