Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

><M><8>

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

3. Pusztító polgárháború — sorozatos pártváltások

Francia beszámoló I. Ferdinand székesfehérvári koronázásáról Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, App. H. 196 (1527)

1526 novemberében előbb János király, egy esztendővel későbbi koronázásakor pedig I. Ferdinánd érezhette magát Magyarországon hatalma teljében. Gyorsan kiderült azonban, hogy a Szapolyainál valamivel jelentősebb (magyar, osztrák és cseh) katonai-pénzügyi erőforrásokkal rendelkező Habsburg uralkodó sem képes a középkori magyar állam teljes területének saját fennhatósága alá vonására. Egyrészt az egykori erdélyi vajda kelet-magyarországi tartományában (Erdélyben) szinte sohasem sikerült hatalmát biztosítania, egyedül a német anyanyelvű szászok voltak egy ideig tartósabb támaszai. Másrészt 1527 után még a Dráva—Száva közi Szlavóniában (Zágráb, Körös és Varasd megyében) is éveken át bizonytalan volt uralma, ellentétben a török hódítás miatt ugyancsak egyre fogyatkozó területű, Adriai-tenger melléki Horvát Királysággal. Az utóbbi előkelői ugyanis szinte töretlenül őt támogatták, sőt 1527. január l-jén a Zágráb megyei Cetinben — Szapolyai székesfehérvári koronázására adott válaszul — horvát királlyá is választották. Végül, és ez volt a legdöntőbb: a Ferdinánd hadaitól vereséget szenvedő, majd külpolitikailag egyre jobban elszigetelődő János király 1528. február végén Isztambulban szerződést kötött Szülejmán szultánnal. Ennek értelmében a török Porta vazallusává vált, noha függési viszonya ekkor még egészen laza (adófizetés nélküli) alárendeltség volt.

Mindez összességében azt jelentette, hogy csupán másfél esztendővel Mohács után Habsburg Ferdinándnak Magyarországért már nemcsak Szapolyaival és híveivel, hanem nagyhatalmú patrónusukkal, az oszmánokkal is meg kellett küzdenie. 1529. évi újabb magyarországi (ezúttal már Bécs elleni, szerencsére sikertelen) hadjárata idején Szülejmán szultán ráadásul nemcsak Budát és az addig Visegrádon őrzött Szent Koronát szerezte meg vazallusának a Ferdinánd-párti magyaroktól: kormányzóként és kincstartóként az ország ellenőrzésére Magyarországon hagyta a velencei származású kalandort, Lodovico Grittit, miközben segítésére néhány ezer fős török katonaságot hagyott Budán. Ok lános király mellett a következő esztendőkben rendszeresen rész vettek a Habsburg Ferdinánd elleni harcokban, például Buda 1530 végi védelmében Wilhelm von Roggendorf magyarországi főhadparancsnok (1530—1531) ostromló csapataival szemben. Az erősödő török befolyást a János király uralma alatt élők is egyre inkább érezték. 1530 májusában Thardassy István, a Tolna megyei Márévár várnagya például az alábbi szavakkal kesergett: „Egész Törökországnak szinte közepette vagyok; ez áruló magg árok mind törökké lének... ”

Aranyozott ezüstszerelésű magyar hegyestőr Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, 55.3329 (16. század második fele)