Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
6. Brodarics István leírása a mohácsi csatéról ha jelen lehetett volna, Percnyi Péter; ebben az első oszlopban álltak többen az előkelők közül, köztük Pálóczy Antal, Homonnay Ferenc, Percnyi Gábor, Széchy Tamás, Báthori András, Czibak Imre és sokan mások; közvetlenül az első sorok mögött helyezkedtek el az ágyúk. A második oszlop, vagyis az, amit helytállónak nevezünk, melyben a király volt, inkább lovasokból állt, egy-két gyalogos az oldalakon foglalt helyet. Az első és második oszlop között nem volt nagyobb távolság egy kődobásnyinál. A második oszlopban a király sora előtt hármas sor húzódott, nagyobbrészt királyi kamarásokból és bárókból ösz- szeállítva, ezek parancsnoka Tárczay Miklós volt, serény és a király iránt páratlan hűségű férfi, ugyanott volt a két királyi udvarmester, Korlátkői Péter és a lengyel 'krepka András, a cseh Slyk István is más csehekkel meg morvákkal, és ezek a király előtt, hozzá legközelebb álltak. E három sort a királyi sor követte, s ennek közepén maga a király, A király jobbján állt az esztergomi és a zágrábi főpap, mert az egrit még Rátáról visszaküldték Budára, a zágrábi és a váradi mögött a pécsi, a szerémi, mert a prelátusok közül kettő, a győri és a váci baloldalt helyezkedett el, a kancellár mögött a nyitrai, a boszniai püspök, a fehérvári prépost, mögötte pedig a királyi titkárok és kamarások; bal oldalon a király mellett üres hely maradt a nádorispán számára, aki ugyan fájós lábával alig tudta megülni a lovat, mégis hol az első, hol a második oszlopban tüsténkedett szorgalmasan. Bal felől tehát, minthogy a nádor nem volt a helyén, a király mellett néhány báró tartózkodott, és az a két főpap, akiről szóltunk, a királyhoz hátulról csatlakozott Czettritz, Mayláth és Horváth királyi lovászmester. Az előkelők mögött hasonlóképpen álltak azok, akiket leghívebb és legderekabb testőrül ki-ki választott magának, ezekhez csatlakozott a király és a főemberek után a páncélos lovasok gyönyörű hadteste ezer vagy valamivel több páncélossal, mert a többi, e fegyvernemhez tartozó lovas az első oszlopban szóródott szét. E hadtest közepén állt a király zászlaja, melyet Drágffy jános országbíró — ez a király után a harmadik világi méltóság — tartott. Ezt a helytállónak nevezett oszlopot mindenfelől könnyűfegyverzetű lovasok vették körül, és a széleken gyalogosok is, mint föntebb mondtuk. Jobb szélen a főpapok és titkárok mögött volt az a három, akiről elbeszéltük, hogy a király személyének védelmét kapta feladatul. A hely, ahol a had fölsorakozott, Mohácstól egy, az ott folyó Dunától fél mérföldre volt. Ezen a helyen — mint imént írtuk — nagy és széles mezőség húzódott, melyet erdő, cserjés, víz, domb sehol sem szakított meg, mindössze balra, az említett hely és a Duna között volt egy mocsaras és iszapos víz, sűrű náddal benőve, ahol később sokan odavesztek. Velünk szemben színházi nézőtér formájára hosszan elnyúló domb húzódott, melyen túl a törökök császára ütötte fel táborát, a dombról kis falucska ereszkedett alá egy bizony Szelleme, külseje, virtusa istenséget idéző, Népe reménye, a trónus dísze, ha sorsa akarja. 119
