Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
6. Brodarics István leírása a mohácsi csatéról dóséért, és főleg a hadigépekért, melyekben mi nem nagyon bővelkedtünk, viszont úgy hallottuk, hogy az ellenség ezekkel alaposan fölszerelkezett, aztán, hogy a királyné sürgesse a cseheket is meg azokat a cseh csapatokat, melyeknek saját nevében és költségén való toborzására Megericiusnak pénzt adott volt. Levél sürgeti Nádasdy Tamást, akit Fefdinánd- hoz küldtek, hogy instáljon nála, elbeszélvén királyság és király veszedelmét, főleg pedig Péterváradja vesztét, nehogy a királyhoz kettős rokonsággal és közös veszedelemmel is kötött fejedelem ily nagy szükségben cserbenhagyja őt. Ugyanezt kellett cselekednie Ná- dasdynak a birodalom többi fejedelme előtt, akik akkor, mint fentebb mondtuk, Speyerben birodalmi gyűlést tartottak, Ezenközben Tömöri Pál már Péterváradja kiostromlása előtt, amikor a legnagyobb ostobaságnak tartotta, hogy kétezer lovast - mert mindössze ennyi volt vele — az ellenség akkora tömegével szembeállítson, körülbelül ezer gyalogost és egypár lovast — ezekről mondottuk, hogy a várnak az ellenségtől való védelmében aztán elvesztek — várőrségül hátrahagyva a Duna másik partjára kelt át, és ott, amennyire lehetett, fékezte az ellenség gyorsaságát mind szárazon, mind vízen, mert volt neki a Dunán egy hajctscsa- pata is azokból, akiket mi horvát hajósoknak, saját nyelvünkön naszádosoknak nevezünk, mégpedig nem csekély, bár az ellenséggel összehasonlíthatatlan. A király pedig meghallván Péterváradja elfoglalását, arról a helyről, melyről fentebb beszéltünk, a Duna-parton Pakshoz, majd itt két napig időzve — és ez az Ur színeváltozásának szentelt nap volt —,75 Tolnára ment már némiképp megbővült sereggel annyira, hogy amikor Tolnára bevonult, mintegy négyezer vagy valamivel több lovassal rendelkezett. A Tolnára érkező királlyal azok társaságában, akik néhányan már odagyülekeztek, a nádorispán jött szembe, aki addigra a második táborhelyről, amit — mint mondtuk — Ercsiben ütöttünk fel, Tolnára küldetett előre. Míg a király Tolnán tartózkodott, mind az innenső, mind a túlsó Magyarország szinte minden részéből és tartományából, amiket megyéknek hívunk, számosán jöttek össze. Megérkezett György szepesi gróf is háromszáz vagy valamivel több nehéz- és könnyűfegyverzetű lovaggal és körülbelül ezerkétszáz gyaloggal; ott volt a ciprusi Karthágói Hannibál is ezerháromszáz, pápai zsoldon fogadott gyalogossal; jöttek más pápai gyalogoscsapatok is, melyek mindösszesen négyezer, fegyverrel és katonai erővel kiválóan felszerelt gyalogost tettek ki. fis e tömegből a többi gyalogost mindenben, amivel ez a fegyvernem dicsekedhet, messze megelőzte a kitűnő és elsősorban épp e célra szerződtetett táborverő, a lengyel Gnoienski vezérletével ezerötszáz lengyel, fipp ez idő tájt érkezett meg a püspökök közül is néhány, Várdai Pál egri, Percnyi Ferenc váradi és több más püspök meg világi. Amíg Tolnán voltunk, szinte naponta szorgalmasan folyt a tanácskozás az állandóan ülésező szenátusban az ország dolgáról, a király legutetbbi előrenyomulásáról és ismételten a Dráván való átkelés feltartóztatásáról, mivel már mind a Száva, mind Péterváradja odavolt, és mert már arról 75. Augusztus (). II
