Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

PALAEOGRAPHIAI RÉSZ

vonalú lerze a cizellált testű gülzar (J a taűs (c/j^), melynek minden betűje egy-egy pávát ábrázol stb.

1 Az eddig ismertetett írástípusok főleg a „Keleten", helyesebben az iszlám központi országaiban és az oszmán-török birodalomban voltak használatosak. Különálló írásterületet alkot az északafrikai partvidék, melynek típusait Ibn A magtibí- HaldUn (szül. a. H. 732. — a. D. 1331/32., megh.a.H. típus és változatai. 806. = a. D. 1403/04.)

2 az iszlám központjához képest magri&í-írásfajoknak (d>,_¿*: 'nyugati')

3 nevezi. Egy főáguk a kaírvant-típus (Jlj^), mely a maéribiek szent városából, a tuniszi Kairvanból, mint tudományos és politikai központból sugárzott szét. A magribi-típus Afrika északi partvidékén át a spanyol félszigetig terjedt el s itt helyi hatások alatt andalúziai vagy kordobai néven ismert típussá fejlődött. A spanyolok által kiszorított arab kultúra Fezben talált új otthont; itt kifejlesztett írástípusát /ez/-típusnak nevezik. A magribí-típus ma is művelt alfajai közül leghasználtabbak a tuniszi-, algiri-, fezi-, a XIII. századig visszavezethető timbuktui- vagy szudánitípus. Utóbbi az Egyiptomból dél felé terjedő nesih révén újból a keleti típusokhoz kapcsolódik.

4 Az írástípusoknak tiszta, klasszikus példáit

5 csak a nagy műgonddal és ügyszeretettel kiállított díszkódexekben, levhákon és feliratokon találjuk, melyek a gazdagok számára, esetleg az uralkodók rendelésére készültek. A kódexírók nagyrésze 1 Példáit 1. Huartnál. 2 Kamüs, I. 621. 1. 3 Szép példáit 1. Moritz: Arabic palaeography, Cairo, 1905, Néhány újabbkori okleveles példányát a velencei levéltár őrzi. * Habib 14., EI I. 408. I. Az egyiptomi kancellária írástípusainak felsorolását 1. EI I. 404. 1. 5 Egyes írástípusok kisebb terjedelmű mutatványai Silvestre de Sacy: Grammaire arabé (Seconde edition, Tome I. Paris, MDCCCXXXL), Karl Faulmann: Illustrierte Geschichte der Schrift (Wien, Pest, Leipzig, 1880.), Jehlitschka: Türkische Grammatik (Methode Gaspey—

Otto—Sauer, Heidelberg, 1895.), Kunos Ignác: Janua Linguae Ottomanicae (Budapest, 1905.), Clement Huart: Les Calligraphistes et les Miniaturistes de l'Orient (Paris, 1908.), S. Beck: Neupersische KonversationsGrammatik (Methode Gaspey—Ottó—Sauer, Heidelberg, 1914, az ugyanezen kiadásban régebben megjelent Hagopian Ottoman-Turkish Conversation Grammar pecsétéit is közli), EI (I. 400.1. után tíz tábla) és H. Jensen: Geschichte der Schrih (Hannover, 1925.) cimű művekben találhatók. megelégedett a szöveg egyszerű lemásolásával, írásuk rendszerint nem klasszikus. Igaz, hogy a legtöbben klasszikus írástípusban kezdtek másolni, de hamar átcsaptak egy szokottabb és kevésbbé fárasztó típusba. Aránylag kevés másoló volt képes típusának tisztaságát az egész kódexen át megőrizni. Az oklevelek kiállítására általában még kevésbbé ügyeltek. A kivételszámba vehető példáktól eltekintve, a legtöbb oklevél megírását köznapi munkának tekintették. Az oklevelek speciális írástípusai a munka folyamán a könnyebb formákkal szoktak keveredni: a dlvaní a nesihhel, a ta'lik a divaníval vagy a nesihhel stb.

1 A betűk mellett külön csoportot képeznek a A számjegyek. számjegyek (rakm ^j, plur. erkam fisjl). Már az arabok tudták, hogy ők a róluk elnevezett számjegyeket a VIII. század vége felé a hinduktól tanulták el.

2 A középkor végén az arab számjegyek közül csak a zérus, négyes és ötös jegyének alakja különbözik a maitól. A zérus

3 jele köralakú volt, II. Mehmednek H. 880-ban (= a. D. 1475/76.), II. Bajazidnak H. 903-ban (= a. D. 1497/98.) vert érméin még ezen alakban találjuk;

4 a négyes (í) jegye kisebb arányban ingadozott, az újkori ötös (a) körülbelül a fordított B-n (a) és a szívalakon (O) át fejlődött mai alakjába. Az oszmán-török nyelv természete és az Számok írása arab írás iránya együttesen azt kívánná, hogy az betűkkel. oszmán nyelvben a számjegyek a kiejtésnek megfelelően jobbról balfelé írassanak. Minthogy az arab nyelv a számjegyeket kisebbről nagyobbra haladva mondja, a törökök e hatás alatt átvették a számjegyek sorrendjének olyan írásmódját, mely természetes volt az araboknál de természetellenes volt az ő nyelvükön.

5 Egyedül a sijakat-típusú számjegyeket írták balról jobbfelé, 1 Ugyanazon írásmű egyes részeinek különböző írástípusokkal való írását a formai szépség magasabb fokának tartották. (L. XXII. 1.) 2 Steffens XXXIX. 3 Neve az arab sifrből (>-») jött át az európai nyelvekbe. * Halll Edhem: Meskjükat-í c

osmanIje katalogu, 139. 1. 5 Beck, I. 15.1. Az oszmánli-törökök pénzein egyes esetekben (pl. a. H. 878. = a. D. 1473/74.) a török nyelv természetének megfelelő sorrendet találunk, de ez csak a hibás vésésnek következménye; a számok tükörképe azt mutatja, hogy ezek írásmódjában az arab módot akarták követni. (Halll Edhem, 86. 1.)