Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)
PALAEOGRAPHIAI RÉSZ
feltehetőleg azért, mert e számjegyek alakja betűkkel írott szövegnek megcsonkulása által fejlődött ki. 1 Az oklevelek szövegében a számokat inkább betűkkel tüntették fel, mint számjegyekkel; a dátum megírásánál is ezt a módot kedvelték. Viszont sok számjegy fordul elő a különféle defterekben, néha egyedül, néha betűkkel vagy sijakat-jegyekkel megismételve. Az oszmán-torök nyelvnek saját tőszámnevével kifejezett legnagyobb egysége az ezer (^JLJ). Nagyobb összegeket összetétellel vagy szorzással fejezett ki: 'százezer* nyolcszázezer dL#3j£ ©J" jC« ('nyolcszor százezer*), egymillió 'ezerszer ezer). Nagyobb pénzbeli összeget vegyes fogalmak segítségével is tudtak meghatározni: 'huszonegy jük és negyvenezer arany* ó>JÍ JjJ> aLJ ÍJj? j* \jKötőszó gyanánt egy kifejezésben esetleg ismételten a dahi ('meg, és*) szócskát használták: 'negyvennyolcszor százezer, meg ötvenkilencezernégyszáz akce' éL*-> J>2Í? ¿31 iíL» jj> °f ¿^5 A tőszámoknak sorszámnévi jelentést csak a képző (. . . ndzi ^ ...'.. . ik*) használata által tudtak adni. A latinbetűs írásoknak abbeli képességét, hogy a tőszámnév után tett ponttal (pl. 5. = 'ötödik*) a sorszámnévi képzőt pótolni tudják, úgyszintén a római számjegyek használatából folyó könnyedséget az arab és vele a török írás is máig nélkülözi. A számtani alapműveletek jelzésére jeleik nem voltak; osztásnál az osztandót és osztót egy ívelő vonallal választották ketté, az osztót a baloldalra írták (t 6foy). összeadás, kivonás és szorzás tagjai mellett a végrehajtandó alapműveletet esetleg nevével jelezték. 3 Az összeg Az összeg nyomatékos kiemelésének két módhangsúlyozása. ját ismerték. Az egyik az volt, hogy az arab számjegyekkel vagy betűkkel feltüntetett Összeget sijakat-típusban megismételték, a másik mód pedig abban állt, hogy az összeg közlése után megmondták annak felét: J-^Vl LufU ^ viL ; JJ1 1 Beck, I. 433. 1. 2 Bécs, St. A. Turcica, Urk. 1597. 3 MTA török kéziratai, 8° 40. sz. jj\ «dLl dL, jíj ijj& ('ötvenezer akce, melynek fele, nyomatékosan hangsúlyozva, huszonötezer akce*). 1 AZ ÍRÁS ESZKÖZEI. Az oszmánli-törökök nádtollal (karnis kalem A kalem. pJő írtak. A hagyomány úgy tudja, hogy a kalem metszésének ma szokásos módja a kiblet-ül küttabnak 0->b<JI a 'kjatibok kiblája*: eszményképe) nevezett &ejh Dzemál-ed-din Jakuttól (JU»- £Ji> OjSb ojjM) ered, ki a rövidmetszésű, vastagon fogó tollat hosszabbra és hegyesebbre metszette, minek következtében a kalem ugyan élesen sercegett, de finomabban fogott. Mivel a jó kalem a jó írásnak nélkülözhetetlen föltétele, az írás megfinomodását a kalem metszésének, hegyezésének reformjához fűzik. Üjkorában körülbelül 25 cm hosszúra szabták s addig hegyezték, míg kellemesen lehetett vele írni. A túlhosszú kalemet alkalmatlannak tartották. A metszésére használt kést kalemtrásnak (JMj^J3) nevezték. 2 A mai perzsák szerint a jó kalemet négy, sin dj 1 ) betűvel kezdődő jelzőnek jelenléte és ugyancsak négy s/n-betűvel kezdődő jelzőnek hiánya jellemzi. A jó kalem serh r>(Veres*, t. i. kívülről), sefíd JUÁ- ('fehér*, t. i. belülről), saht c~áz~> ('kemény*), sengin ^jJ^ ('nehéz*); ellenben nem lehet sest ('puha*), sijáh t>L- ('fekete*), sebug fcj*** ('könnyű*) és sühte ('égett*). 3 Ügy az oklevelek, mint a kódexek írásánál A tinta. legtöbbször fekete tintát (mürekkeb v^V") használtak. Ez a tinta sötét színét és tusszerű fényét századokon át megtartotta. Előállítása nem okozott különös nehézséget, sőt a kjatibok formulakönyveiben sok helyen olvasható elkészítési módokból arra lehet következtetni, hogy a legtöbb kjatib tintáját maga készítette. Egy ilyen recept így szól: ötven dirhem musuli gubacsot (Müsul mázUsu ^«jjU ötven dirhem ecettel, száz dirhem tiszta vízzel és huszonöt dirhem vasszulfáttal (zádz A kibrísi ^.j^> rO) összekeverve addig kell 1 Debrecen város levéltára. Turc. 30. 2 MedzrnD c a-' ahval-' ah§r stb., Hüsn> hatt risalesi, i. h. 3 Beck, II. 206. 1.
