Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

PALAEOGRAPHIAI RÉSZ

alakja,

1 egyfajta díszírás, melyet állítólag szintén Mir 'Ali írt legszebben.

2 A magas betűk közül a kef (ii) és lam (J) szárát karcsú hemzéhez (*) hasonló dísszel látták el, némely kezdő vagy középi kef (il) vesszeje a soronkívüli fehér mezőt szeli. A betűk között megmaradt űröket díszítő jelekkel, pontokkal és vonalakkal (isarát u tezjínat C*U*j»" j £>\gondosan kitöltötték, — még a harekéket is stilizálták — de minden sorban díszítés nélkül hagytak egy vagy két lendületesen ívelő betűt, rendszerint sinbetűcsoportbelit, melyek fehér szigetek gyanánt első pillantásra szembetűnnek. A szavak a ta'likra emlékeztető formában egymásra támaszkodnak, minden szórész eleje az előtte álló közepe fölött kezdődik s ez^el párhuzamosan a sor vonala felé lejt. Ezen írástípussal kétszer-háromszor annyit lehet egy sorban elhelyezni, mint ugyanolyan méretben írott más típussal, mert a szalagszélességben tömötten írt sorokban egymás fölött kéthárom betű, két-három sornyi szöveg kap helyet. Olvasása éppen ezért fokozott figyelmet tesz szükségessé. A dzeli dívanít csak rendkívül ünnepélyes szultáni okmányokban Cahdname, name-i hümajün) szokták használni; fermanokban és beratokban az egyszerű divani járta.

3 Elvétve vallási vonatkozású feliratokon is alkalmazták. Ugyancsak a divam-típusnak nesih- és ta*likelemekkel vegyes válfaja a dívání dzerlsi (J\ ^j-jj*-). Az e típusban írott szavak a ta'lik-típus szabályaihoz hasonlóan ferdén feküsznek egymás alatt, az írás vastag sorokat képez s tulaj donképen csak a tömöttség az, ami az egyszerű dívámtól megkülönbözteti. Az oszmán-törökök kivételes ünnepélyességű szultáni okleveleket állítottak ki e típusban.

4 Egy másik változata a klrma-divání (<uj-5 vagy J* tiazaz a kirma-típus 1 Megjegyzendő, hogy a dzeli jelzővel több típusnak nagyobb, ünnepélyes változatát jelzik; a dzeli tehát éppúgy a díszesebb árnyalat kifejezésére szolgált, ahogy a haf'i {^-) az egyszerűbb, a müsenna (^í^) a kettős formát jelentette. (Habib után Huart 161., TOEM II. 634. 1.) 2 Tezkere*' hattatan, i. h. 3 El (I. 404. 1.) szerint a dzeli díván! ezek írásánál is szokásos volt. Valószínűleg csak szórványosan: én még nem találtam rá példákat. « El I. 1062., Krafft 33. 1. tulajdonságaival elegyes divanl. A dlvanl sajátságain kívül a diakritikus pontok mellőzése e típus olvasását nagyon nehézzé teszi. A kujüd-i dlvanije (<-'ljo defteréi H. 1200-ig (=a. D. 1785/86.) e típusban írattak.

1 Elvétve, különböző korszakokban, feliratokban is alkalmazták.

2 A rik'a (bflff

1 rlk'a -uSj J^, haft'

1 rlka" ^Aj ¿¿0 A rik'atípus. a legújabban kialakult írástípusok közé tartozik. A zi-l-kadrlje-fejedelemségben a XV. század második felében terjedt el szélesebb körben.

3 Megalkotójának nevét a hagyomány nem őrizte meg. Mivel leginkább az oszmánli-törökök művelték, az arabok barbár írásnak nyilvánították és lenézték. Ennek dacára a török uralom alatt náluk is elterjedt.

4 A rik'a a legegyszerűbb arab írástípus. A betűk fogazatát (pl. a sín-csoportnál) összevonja, a kettős és hármas diakritikus pontokat vízszintes vonalban, illetőleg fölfelé álló ékben egyesíti. Folyóírás lévén, több kapcsolási lehetőséget enged meg és ilyeneket más írástípusokból (pl. a dívámból) is átvesz. A középi mimet (*) süllyesztéssel jelzi. A vav (j) betűt erős csészével alakítja, melynek fölfelé lendülő vége majdnem oly magasra ér, mint a kaf (J>) betűé. Elvétve egy-egy szótagot a megelőző fölé helyez, tehát az írásban mintegy visszatér. Az oszmánliknál magánosok és alacsonyabbrangú hivatalok írtak vele. Mivel nagyon egyszerű írástípusnak tartották, feliratokon és veséteken (pecsétek, érmek vésetein) alig fordul elő. Mint folyó kézírásnak, az iskolákban külön tanítója volt. A könyvnyomtatás újabban a kiemelt szövegrészek szedésére használja, tehát azt a szerepet juttatja neki, melyet a latinbetűs tipográfiában a kurzív betűtípus tölt be. Ezen, az oszmán-törökök által hivatalosan művelt írástípusokon kívül az arab írásnak nagyszámú változata van, melyeket csak egyes korokban, esetleg csak korlátozott területeken, meghatározott írásművekben használtak. Ünnepélyes díszírás volt a mindkét oldalon csipkézett, vastag1 TOEM I. 65. 1. 2 U. o. I. 331., 372., II. 413. 1. 3 U. o. VII. 90. 1. * El I. 404. 1.