Dr. Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába : Első füzet (Budapest, 1926)

PALAEOGRAPHIAI RÉSZ

PALAEOGRAPHIÁI RÉSZ A magyarországi török hódoltság kezdetén, amit közelebbről Buda elestének tényéhez, tehát az 1541. évhez szoktak fűzni, az oszmán-török államrendszer életének harmadik századát élte. Ezen idő alatt a nomád lovastörzs egységes birodalomba vonta össze Kisázsia török népeit, majd megdöntötte a keleti császárságot s leigázva az apró balkáni államokat, a mohácsi csatában a magyarság ellenálló erejét törte meg. Az a harmadfél század, mely az oszmán-törökök süjüdi (->yC-») letelepülése óta Buda bevételéig eltelt, elegendő volt ahhoz, hogy a hivatali szervezet a szüntelen harcok dacára kifejlődjék, hogy a hivatalos életben bizonyos egység, az írásbeliségben pedig állandó formulák alakuljanak ki. Azon sajátságok, melyeket a gyakorlat a már régebben birtokolt területen kifejlesztett, a végeken is érvényesültek. Ahogy a birodalom határai kitágultak, az újonnan bekapcsolt területeken a birodalom belsejéből átvett minták alapján alakultak meg a katonai, közigazgatási, egyházi stb. szervezet keretei s a magukkal hozott szellemben, a birodalom belsejében alkalmazott és bevált módszerrel kezdtek működni. Eljárásuk tehát egységes volt s eltéréseket legfeljebb olyankor mutat, ha újítások léptek életbe; ezeknek általános elterjedése ugyanis hosszabb időt kívánt s míg ez meg nem történt, más volt az eljárás a fővárosban, mint a vidéken, például a határmenti Budán. A PAPIROS. A papiros Amennyire emlékeinkből megállapítható, az ' } oszmánli-török hatóságok és magánosok íróanyag gyanánt mindig papirost (kjagid Scfc) használtak. A leghasználtabb papiros kétféle volt: az egyik fehérszínű, vastag, ropogós, szövésében keskeny csíkok és körök váltakoznak; a másik sárgásszínű, könnyén foszló és kevésbbé tartós; szövésében szabálytalan erek és csomók láthatók. A két papirosfajta közül az előbbivel találkozunk gyakrabban, bizonyos hivatalokban szinte kizárólagosan. Szembetűnő, hogy a szultáni kancellária az idegen szuverénekhez intézett levelek jelentékeny részét a gyengébb, sárgás papirosra irattá, valószínűleg azért, mert ez méreteinél fogva nagyobb, tekintélyesebb volt és így a szultáni kormány pompájához méltóbbnak látszott.

1 Belföldi vonatkozású rendeleteknek stb. rövidebb szövegét a szultáni hivatalok is a kisebbméretű fehér papirosra írták. A formalizmus tetőpontján, a XVIII. század A papiroselején, az egyházi felfogás a használandó papiros ^has°ználata. kiválasztására is befolyást gyakorolt. Miután a mohamedán egyház az emberiséget nemcsak vallási, hanem jogi tekintetben is a hívők és hitetlenek csoportjára osztotta s e megkülönböztetésnek a legapróbb részletekig érvényt szerzett, azt is megállapította, hogy az emberiség egyes csoportjait milyen papirosfajta illeti meg. 1720 körül „nagy ív sztambuli papirosra" (bőjük boj Istambul kjagtdl i)írták az orosz cárhoz, bas vekiljéhez (főminiszteréhez), defterdárjához (kincstartójához), a lengyel király főhetmanjához, a francia királyhoz, miniszteréhez 1 A középkor végén, II. Mehmed, II. Bajazld és I. Selim korában, e sárgás papirosnak vastag, rajzpapiros-tapintású, a hódoltság vége felé ismét egy vékony, de erős, hólyagpapirosszerű fajtája volt használatos.