Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
Bevezetés
ták, a kisgazdapárt lett az első nemzetgyűlés legnagyobb pártja. Az aulikus arisztokrácia, amely 1875 óta négy évtizeden át megszokta, hogy abszolút parlamenti többséggel rendelkező, kezes kormánypártra támaszkodva vezesse az országot, szinte értetlenül állt szemben az új helyzettel; híveik nemcsak hogy kisebbségben maradtak, de kisgazdák majorizálták a parlamentet. Jóllehet úri politikusok is csapódtak a kisgazdapárthoz, és a párton belül a paraszti rétegek közül a jómódú parasztság képviselői játszották a legfontosabb szerepet, mégis a győztes kisgazdapárt lett a legfélelmetesebb parlamenti ellenfele a nagybirtokos arisztokráciának. Akármilyen következetlenül is, de ez a párt követelte a korabeli magyar közéletben a leghangosabban a földreformot, és ráadásul Habsburg-ellenes elvi álláspontra helyezkedett, úgynevezett szabad királyválasztó nézeteket vallott. A főrendiház nélküli egykamarás, kisgazdapárti többségű parlamenttel szemben erősödött az arisztokrata csoportnak és a különítmények vezérének, Horthynak már eddig is kialakult együttműködése. 7 E két politikai tényező között is számos politikai ellentét feszült, de a polgári-paraszti nemzetgyűléssel szemben lényeges érdekeik összefűzték őket. Annak ellenére, hogy egyes arisztokrata köröknek már ezekben az időkben is lehettek kétségeik Horthy szándékait, Habsburg-hűségét illetően, Andrássy Gyula és csoportja Horthyt támogatta a kormányzóválasztásnál. A különítményeknek a Parlament épületében való megjelenésén kívül kétségtelenül ez volt a döntő momentum Horthy kormányzóvá választásánál. Andrássyék a fővezérben, Ferenc József egykori szárnysegédjében, IV. Károly személyes lekötelezettjében látták annak az erőnek a képviselőjét, aki képes — szükség esetén — „ezzel" a nemzetgyűléssel szemben is visszahozni a trónra a volt uralkodót. A hatalom szféráiban 1920 elejére így három jelentősebb politikai csoportosulás alakult ki. A kormányhatalmat gyakorló s a nemzetgyűlési választásokon is megerősödő kispolgári-polgári erők, az egyetlen tényleges hatalmi erőt képviselő dzsentri különítmények és a döntő pozíciókkal ugyan nem rendelkező, de a teljes hatalom megszerzésére törő tapasztalt mágnás politikusok csoportja. 8 Az antant bábáskodásával kialakított ellenforradalmi rendszerben a választott nemzetgyűlés és a tényleges hatalmat kezükben tartó különítmények között az első pillanattól — a nemzetgyűlés összeülésének pillanatától — éles ellentétek voltak, amelyek 1920 nyarára súlyos politikai válsághoz vezettek. A Simonyi-Semadamkormány lemondott. Az alkotmányos hatalom a tényleges hatalom nélkül képtelennek bizonyult, a tényleges hatalom alkotmányos álarc nélkül pedig alkalmatlan volt az ellenforradalom konszolidálására. A mágnáscsoport úgy látta, eljött az ő ideje, csak az ő gouvernementális tapasztalatainak segítségével lehet megoldani a válságot. Ekkor merült fel először a csoport egyik fiatal tagjának, Bethlen István grófnak mint miniszterelnökjelöltnek a neve. Hosszas tárgyalások után azonban megbízatását ekkor még visszaadta. Bethlen István gróf 1874-ben született az erdélyi Gernyeszegen (Maros-Torda vm.). Nem az iktári Bethlenektől (akik Bethlen Gábor fejedelmet adták), hanem a bethleni (másképp buni vagy keresdi) Bethlen családból származott. Az ő famíliája is Erdély egyik leghíresebb mágnáscsaládja, bár az utolsó száz esztendőben nem akadt a családban kiemelkedő egyéniség. Bethlen István édesanyja Teleki Ilona grófnő volt.
