Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
Bevezetés
György: Magyarország gazdasága az első világháború után. 1919—1929. Akadémiai Kiadó 1966. (A továbbiakban: Berend—Ránki: Magyarország gazdasága. 1919—1929.) 6 „Egészen komikus a mai nívó — írja Andrássy grófnő naplójában — fogorvosok, patikusok, politikailag teljesen analfabéták nyomultak előtérbe és törtetnek feljebb lehetőleg a legfelsőbb csúcsok felé. Fehér bolsevizmus, az előbbi vörös helyett." (OL P. 4. — ugyanott, 1919. november 20.-iki feljegyzés.) 7 A fővezérség és a kormánybiztosok együttműködése mellett Horthy és a mágnások közös akciója volt a Friedrich elleni fellépés is. Friedrich a miniszterelnökség átadása után is hadügyminiszter maradt, és Horthy őt tekintette talán legveszedelmesebb riválisának. Tisza István gyilkosainak perében vádat akartak produkálni Friedrich István ellen is, hogy ily módon eltávolítsák a politikai életből. Horthy különítményeivel 1919. november 16-án vonult be Budapestre. Másnap, november 17-én Ulain Ferenc ügyvédet, a „Szózat" című szélsőjobboldali lap (Gömbösek újságjának) szerkesztőjét megbízták a Tisza-perben Tisza István családja, Almássy Denise grófnő képviseletével. November 19-én Ulain tárgyalt Károlyi Imre gróffal, akivel megállapodtak, hogy Friedrichék eltávolítása ügyében „össze kell hívni azokat a tekintélyes, komoly urakat a régi időkből". 1919. november 20-án Ulain ez ügyben találkozott Bethlen István gróffal, Teleki Pál gróffal és Perényi Zsigmond báróval. E megbeszélés részletei nem ismeretesek, de kétségtelen, hogy ezután a per során arra törekedtek, hogy Friedrichre kompromittáló vallomásokat vegyenek ki a per vádlottjaiból. A per egyik vádlottja, aki ilyen vallomást tett, a különítmények különleges védelme alatt állott, és biztosították később Ausztriába való szökését is. (I. Nemzetgyűlés Naplója. V. köt. 56., 137—139., 263., 264. o.) 8 Míg a dualizmus időszakának 15 miniszterelnöke közül csak 2 és 20 belügyminisztere közül csak egy nem tartozott az arisztokrácia és a nemesi származásúak sorába (Magyarország története. Főszerkesztő: Molnár Erik. Szerkesztette: Pamlényi Ervin és Székely György. Az V. fejezetet [amelyből idéztünk] írta: Szabad György. Gondolat Kiadó 1964. II. köt. 113. o.) az ellenforradalom első évében a miniszterelnökök közül egy sem, a belügyminiszterek közül csak egy került ki az arisztokraták köreiből. De ez utóbbi (Perényi Zsigmond báró) is mindössze 27 napig maradt hivatalában. 1919. augusztus 7-től az első Teleki-kormány megalakulásáig, 1920. július 19-ig, ez időszak 45 minisztere közül (csak a gyakran változó kormányok új minisztereit vettük figyelembe, azt, aki a következő kormányban is megtartotta tárcáját, még egyszer nem számoltuk) csupán három volt mágnás. Az említett Perényin kívül Somssich József gróf és Teleki Pál gróf, akik egymást váltották a külügyminisztérium élén. (Ebben az átmeneti időszakban is, ha a pénzügyminiszter a finánctőkésekhez, a külügyminiszter az arisztokratákhoz tartozott.) Nem javultak lényegesen a mágnások pozíciói a kormányokban még Teleki miniszterelnöksége alatt sem. Rajta és a külügyminiszter személyén kívül (Csáky Imre gróf 1920. szeptember 22-től 1920. december 16-ig) továbbra sem találunk grófot miniszteri székben. Az ellenforradalom hatalomra jutása után Bethlen István első kormányában foglal helyet először 3 gróf. (Magyarország Tiszti Cím- és Névtára. 1927. Szerkeszti és kiadja: A m. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1927. 3—6. o.) Kizárólag a kormányok összetételéből természetesen nem lehet következtetni a hatalom jellegére. A dualizmus-korabeli mágnáspolitikusok 1919 utáni törekvéseinek szerepe és az ellenforradalom konszolidációjáért folyó küzdelem időszakában a központi államhatalmat reprezentáló kormányok különös jelentősége miatt szorítkoztunk a kormányok összetételének ilyen vizsgálatára. 6 Sebess Dénes: Bethlen István gróf. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása. 1927. 215— 216., 223. o. 10 Bethlen egyik memorandumában, amit elküldött Párizsba és Bukarestbe Berthelot tábornokhoz, ezt írta: „Budapesten a lefegyverzés befejezése és a rend helyreállítása után a katonai főparancsnok (Szerk. kiemelése.) hívja fel a volt főrendiház és a képviselőház elnökeit abból a célból, hogy a pártok vezetőivel érintkezésbe lépve, lehetőleg az összes polgári pártok és a mérsékelt szocialisták bevonásával kormány alakíttassák." (I. Nemzetgyűlés Naplója. XVII. köt. 264—265. o.) 11 Gömbös Gyula: Egy magyar vezérkari tiszt bíráló feljegyzései a forradalomról és az ellenforradalomról. Budapesti Hírlap kiadása. 1920. 31. o. — Gömbös szoros személyes kapcsolatai Horthyval Szegeden alakulhattak ki, mikor az ellenforradalmi kormányban Horthy hadügyminisztersége idején hadügyi államtitkár volt. Ugyanitt szerzett jelentős befolyást a szerveződő különítmények tagjai között is. Gömbös kulisszák mögötti hatalmának másik forrása a MOVE szervezetén alapult. (I. Nemzetgyűlés Naplója. V. köt. 100., 101. és VI. köt. 341. o.) A MOVE kezdetben teh'esen összefonódott a katonai kémszervezettel. (OL K. 428. Kozma-iratok. 11. csomó. Katonai vonatkozású adatgyűjtemény. Napló. 78—79. o.) Gömbös befolyással bírt szabad királyválasztó nézeteivel és demagógiájával a kisgazdapárton belül is. Gömbös baráti köréhez tartozott Eckhardt Tibor, a kormány sajtófőnöke és Kozma Miklós, aki később a Magyar Távirati Iroda vezetője lett. Gömbös és a legitimisták a legélesebb ellentétben állottak egymással. (Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta: Szinai Miklós és Szűcs László. Kossuth Könyvkiadó. 1965. Harmadik kiadás. [A továbbiakban: Horthy Miklós titkos iratai.] 21—23. o.) 13 Az ellenforradalom három nemzedéke 1920-ban:
