Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

Születésének Kora éve 1920-ban Andrássy Gyula gr. 1860 60 éves Apponyi Albert gr. 1846 74 éves Rakovszky István 1858 62 éves Bethlen István gr. 1874 46 éves Teleki Pál gr. 1879 41 éves Horthy Miklós 1868 52 éves Friedrich István 1883 37 éves Gömbös Gyula 1886 34 éves Eckhardt Tibor 1888 32 éves Kozma Miklós 1884 36 éves 13 Kozma Miklós, korábban a fővezérség felderítő osztályának vezetője, aki ebben az időben Horthy belső környezetéhez tartozott, naplójában ezt írta 1920. Vtt. 5-én: „Gömbös egységes kormányzópárt megalakítását célzó terve a bázis, amelynek alapján valószínűleg Bethlen István lesz a miniszterelnök." (OL K. 428. Kozma-iratok. 11. csomó. Katonai vonatkozású adatgyűjtemény. 73. f.) 14 Bethlen kormányalakítási kísérlete — írta Kozma Miklós naplójában — azon bukott meg, hogy Bethlen „Apponyi kedvéért forszírozta Tóth János belügyminiszterségét." (Ugyanott, 77. f.) is I. Nemzetgyűlés Naplója. VI. köt. 86—87., 349., 350., 459., 460., 465., 466. o., VII. köt. 315., 316., 408—410. o. 16 Horthy 1920-ban többször küldte személyes megbízottjait Svájcba a volt királyhoz és hűségéről biztosította: „A császár és a kormányzó közötti viszony — írta IV. Károly titkára, Werkmann — nem játszott jelentéktelen szerepet a visszatérési terv előkészítésénél. A császár azt hitte, hogy Horthy bármikor átadja neki a hatalmat." (Kari Freiherr von Werkmann: A madeirái halott. München 1923. Verlag für Kulturpolitik. 133. o.) „IV. Károly, az egykori osztrák császár — nyilatkozott maga Horthy 1921. március 23-án — az egyetlen legitim királyunk. Amíg le nem mond, senki mást uralkodóul el nem ismerek. Másrészt megengedem, hogy visszatérte bizonyos nehézségeket okozhat, de remélem, hogy a parlament segítségével az ügyeket rendezhetném." Az eredetileg a „Neue Freie Presse" c. bécsi lap 1921. március 24-i számában közölt nyilatkozatot felolvastákanemzetgyűlés ülésén. (I. Nemzetgyűlés Naplója. IX. köt. 168—169. o.) 17 Kovács István református pap, a kisgazdapárti szabad király választók egyik vezetője 1920. október 14-én a nemzetgyűlés ülésén Bethlen hódmezővásárhelyi beszédéből idézett: „csak olyan lehet magyar király ... aki... más trónt a magyar nemzet törvényhozásának hozzájárulása és előzetes megkérdezése nélkül nem vállal. . . Ha ez forradalom, akkor Bethlen Istvánnal együtt én is forradalmár vagyok." (I. Nemzetgyűlés Naplója. VI. köt. 67. o.) Werkmann szerint ugyanezen formula lehetővé tette, hogy a nem legitimisták egy része is IV. Károly híve legyen. ( Werkmann: Id. mű, 122—123. o.) 18 Az 1920 februárjában létrehozott 1920. I. tc. alaptörvénye az első nemzetgyűlésnek, és a jogfolytonosság körül folyó vita egyik forrása. Tulajdonképpen a legitimisták és a szabad királyválasztók között létrejött kompromisszum eredményeként született meg, de inkább az utóbbiak érdekeit fejezte ki. Ezért részben burkoltan, részben nyíltan a legitimisták állandóan támadták. A törvény kimondta, hogy IV. Károly uralkodása szünetel, létrehozta a kormányzói intézményt és törvénybe iktatta az általános titkos választójogot. A magyar hagyományos alkotmányos élet két legfontosabb tényezője tekintetében: a királyt, az államfőt illetően nyitva hagyta a kérdést, de a törvényhozó testület tekintetében megtörte a jogfolytonosságot. Nem engedték, hogy a dualizmus-korabeli képviselőház és főrendiház újból összeüljön; a törvényben a nemzetgyűlés önmagát jelölte meg, mint a nemzeti szuverenitás forrását. Bethlen maga a jogfolytonosság legortodoxabb hívei közé tartozott. Csak a második királypuccs után helyezkedett egyértelműen az 1920.1. tc. alapjaira. 1920 elején azt kívánta „éppen a jogfolytonosság megteremtése érdekében", hogy hívják össze a régi országgyűlést, és az hozza meg az 1920. I. tc.-et. A cél „ezzel a nemzetgyűlést életre kelteni és a nemzetgyűléssel újból szankcionáltatni az 1920. I. t.-cikket". Bethlen saját szavai 1926. november 5-i beszédéből. (Bethlen István gróf beszédei és írásai. Genius Könyvkiadó Rt. kiadása. 1933. [A továbbiakban: Bethlen beszédei.] II. köt. 129. o.) Rassay Károly liberális képviselő szerint — akinek egyébként jelentős szerepe volt a törvény megalkotásánál — annak idején vissza kellett verni azokat a kísérleteket, amelyek — közjogi jogfolytonosság címén — a régi munkapárti parlament feltámasztására irányultak. (I. Nemzetgyűlés Naplója. XVII. köt. 141. o.) Bethlen egyik irányítója volt ezeknek a „kísérleteknek". 19 Bethlen megvetette a nemzetgyűlést, és hogy mennyire nem a nemzetgyűléstől függött, ki lesz a miniszterelnök, bizonyítja: Bethlen egyetlen egyszer sem volt jelen ülésein, míg mint miniszterelnök be nem mutatkozott. (I. Nemzetgyűlés Naplója. X. köt. 288. o.)