Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
Bevezetés
magyar kapcsolat után, Mussolini hatalomra jutását követően, minthogy az olasz fasizmus belső kérdésekkel volt elfoglalva, néhány évre háttérbe szorult ez a vonal. 1926 után ismét megélénkült az érintkezés: az olasz fasiszta rendszer nagyjából megszilárdult, a magyar uralkodó körök német orientációjának gyümölcsei még várattak magukra. Bethlentől viszont a frankhamisítási ügy után a szélsőjobboldal határozottabb, aktívabb bel- és külpolitikát követelt. Az olasz fasizmussal való kapcsolat erősítése nemcsak az aktívabb külpolitika nagyobb eredményeivel kecsegtette Bethlent, de kilátásba helyezte egy olyan szélsőjobboldali diktatórikus hatalmi apparátus megismerésének a lehetőségét is, amelyhez hasonlónak a megvalósítását sürgették a magyar szélsőjobboldaliak (110). Kül- és belpolitikai szempontból egyaránt jelentős volt tehát Bethlen számára ez az olaszok által is kezdeményezett közeledés. Olasz részről erre az alkalmat egyebek mellett Horthy ismert, Jugoszlávia felé barátságos hangot megütő mohácsi beszéde adta; ezt kívánták ellensúlyozni az olaszok. A diplomáciai úton folyt eszmecserék után Bogya János nemzetgyűlési képviselő 1926. évi olaszországi látogatása volt a magyar kormány részéről az első félhivatalos tájékozódás Mussolini és Grandi Magyarországot, illetve Délkelet-Európát illető szándékai felől (93). Bogya János jelentése érdekes adatokat tartalmaz az együttműködési tervek kalandor jellegét, tartalmát illetően: a Jugoszlávia és Csehszlovákia elleni közös akció terve már ezeken az első megbeszéléseken felmerült. Ezeknek a kezdetben csak nagy vonalakban megfogalmazott terveknek a megvalósítása felé Bethlen római látogatása, az olasz—magyar barátsági szerződés megkötése jelentette az első határozott lépést. A megállapodások eredményeként pedig rövidesen megindult a fegyvercsempészés Olaszországból Magyarországra, kirobbant a szentgotthárdi botrány, kialakult olasz—magyar közös vállalkozásban az osztrák szélsőjobboldal támogatása, a horvát szélsőjobboldal segítése. 92 Az olasz és a német hivatalos külpolitika, de az olasz és a német nem hivatalos szélsőjobboldali körök által kidolgozott külpolitika is számos tekintetben ütközött egymással. A magyar külpolitikának, mely kezdetben német segítséggel remélt gyors ellenforradalmi fordulatot kierőszakolni a szomszéd államokban, majd lényegében ugyanezt olasz segítséggel próbálta elősegíteni, már a húszas évek végén, a harmincas évek legelején voltak bizonyos fokú törekvéseik e két hasonló jellegű, de hatalmi érdekeiben mégis ütköző fasiszta hatalmi tényező érdekeinek összehangolására. Ismert dolog, hogy később Gömbös bizonyos szerepet játszott a két fasiszta hatalom közeledésének elősegítésében; ez a törekvés azonban, éppen Magyarországnak a nemzetközi szélsőjobboldali erőket gyűjtő szerepéből is következően, már Bethlen miniszterelnöksége idején jelentkezett. VI. A HIVATALOS KÜLPOLITIKA ÉS A KÖLCSÖNÖK Az ellenforradalmi rendszer — s a Bethlen-kormányok — legfőbb külpolitikai törekvése a területi revízió lehető teljes keresztülvitele volt. Ezt nemcsak a kulisszák mögötti titkos szervezkedéssel, kalandorakciók útján próbálták elérni, hanem ez állt a hivatalos magyar külpolitika homlokterében is.
