Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
Svájc. A jelek arra mutatnak, hogy a pénzügyi viszonyok Svájcban is igen kedvezőtlenek. Ezt legjobban igazolja a szombaton megjelent azon híradás, mely az Union és a Comptoir d'Escompte de Genéve fúziójáról szól, és a magam részéről csakis ezen kedvezőtlen helyzetre vezetem vissza, hogy a svájciak egyik nap ígéretet tesznek, és azt másnap visszavonják. Pénteken délután teljesen privátim beszéltem telefonon Dreyfus Armand úrral, a Schweizerischer Bankverein alelnökével, aki közölte velem, hogy Bernben értekezletet tartottak a svájciak és elhatározták, hogy 250 000 £ erejéig részesedést vállalnak. Ezen alkalommal hivatalos értesítést is helyezett kilátásba, amely azonban mindeddig még nem érkezett be. Ennek ellenében azt jelentették nekem Svájcból, hogy a svájciak csak abban az esetben vállalják a kilátásba helyezett 250 000 £ összegű részesedést, ha a Nemzeti Bank a svájci pénzintézeteknek Magyarországon levő pengőköveteléseit svájci frankra transzformálja, viszont ezen svájci frank-összegek három hónapig, esetleg hosszabb ideig is itt maradnak. Ezen tranzakció keresztülviteléhez annak idején megkaptam a Nemzeti Bank hozzájárulását, de azzal eddig még nem éltem, mert a svájciak részesedésének kis összegére való tekintettel nem tartom opportunusnak a kifejezett kívánság teljesítését. Ezt Popovics őnagyméltóságával is voltam bátor közölni. Fentiek szerint tehát a svájciak részesedése még nem tekinthető véglegesnek. Amint tehát látni méltóztatol, az 5 millió £ összegű kölcsön még nem tekinthető biztosítottnak. Kérlek, Kegyelmes Uram, légy róla meggyőződve, hogy mi minden lehetőt és lehetetlent elkövetünk, hogy ezt a dolgot tető alá hozzuk, de a jelenleg uralkodó pénzügyi világkrízisnél nem szabad csodálkoznunk a dolgok jelenlegi állásán. Hogy az eddigi eredménytelenség tényleg világjelenségekre vezethető vissza, legjobban igazolják azok a tárgyalások, amelyek a Németországnak és a Bank of Englandnek nyújtandó kölcsön dolgában folynak, és amelyek jóval a mi kölcsöntárgyalásaink előtt kezdődtek. Őszinte nagyrabecsülésem kifejezésével vagyok, Kegyelmes Uram készséges híved Weiss Fülöp B/2—1931—1452. — Egykorú gépelt másolat. A ceruzával írt aláírás nem Weiss Fülöptől származik, a levélmásolatot egy itt nem közölt irattal együtt 1931. augusztus 10-én kelt kísérőlevelével küldte át kézbesítve Weiss Fülöp Bethlennek. Erre a kísérőlevélre írta rá kék irónnal Hlatky, a miniszterelnök titkára: „ME látta." A Rothschild-bankház a korábbi ígéretek s annak ellenére, hogy már szinte monopolisztikus helyzetbe jutott a magyar állam hitelellátásában, az angol pénzpiac válságos helyzete folytán nem volt képes Bethlen rendelkezésére állni. Hozzájárult és segítséget nyújtott viszont ahhoz, hogy a magyar kormány a francia pénzpiacon kezdjen tárgyalásokat. 1931. július 22-én a magyar Külügyminisztérium körtáviratban szólította fel a követségeket, hogy próbáljanak tájékozódni kölcsön felvételének lehetőségei felől. Mint az idevonatkozó iratokban olvasható, a kormány „még egy hétig fenntarthatja a pénz stabilitását, de azután múlhatatlanul bekövetkezik az aranyparitásról való elválás, és ezáltal a Népszövetség létrehozta pénzügyi szanálás összeomlása. A magyar helyzet ma még megmenthető, ha azonnal legalább 5 millió font kölcsönt kapunk." (ÖL Küm. Gazd, pol. 1931. res. 86.)
