Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

(65). 1929-ben is folytak hasonló jellegű tárgyalások, így feltehetőleg a Bethlen-rendszer végéig, de valószínűleg utána is, a magyar kormány rendszeres anyagi segítségben részesítette a német szélsőjobboldalt. E magyar—német együttműködés kontinuitását bizonyítják a Waldbott Kelemen révén Heye német tábornokkal (102 a, b) s más vezető német katonai személyiségekkel (117), valamint a Seeckt német vezérezredessel fennállott kapcsolatokra vonatkozó adatok. Különösen jelentékeny szerepe volt Seecktnek. Már 1923 februárjában tárgyalt Bethlennel német katonai segítségről egy Csehszlovákia ellen irányuló esetleges magyar támadáshoz.

86 Később, 1927-ben Rómában találkozott Bethlennel, s ekkor a miniszterelnök meghívta Budapestre. Az ezzel kapcsolatos levelezésből mindenesetre megállapítható, hogy Seeckt szívesen tett eleget a meghívásnak, bár az inkognitóhoz ragaszkodott (103 b). Olyan időpontra kívánták tenni a látogatását, amikor a német tábornok a magyar honvédséget is megszemlélheti (103 c). Seeckt naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy utazása teljes sikerrel járt: látogatást tett Horthynál, Bethlennél, Gömbösnél, megtekintette a honvédséget. A megbeszélések során eszmecserét folytattak a szomszédos országokkal szemben követendő politikáról, az Olaszországgal való együttműködés lehetőségéről, Németország és Magyarország Népszövetségen belüli együttműködésének a szükségességéről. E beszélgetések során Bethlen ismét felvetette — mint Seeckt feljegyezte — hogy 1. milyen kilátásai vannak egy Csehszlovákia elleni gyors rajtaütésnek; 2. a magyar honvédség mennyiben alkalmas egy ilyen akcióra, és 3. mit kell esetleg tenni annak érdekében, hogy a honvédség képes legyen egy ilyen rajtaütést végrehajtani.

87 A német—magyar szélsőjobboldali kapcsolatokban a húszas években német részről féltékenyen ügyeltek arra, hogy Magyarország feltétlenül megmaradjon a német ellenforradalom térben és időben előretolt bástyájának. Mikor ezt veszélyeztetve látták Bethlen liberálisnak tűnő belpolitikája s a kölcsönök felvétele érdekében az antanthatalmakhoz igazított külpolitikája következtében: megtalálták a módját, hogy figyelmeztetésben részesítsék. Ismeretes, hogy a német szélsőjobboldalnak szerepe volt a frankhamisítás előkészítésében, s lehetséges, hogy része volt a botrány politikai kiaknázásában is. Magyarország esetleges francia orientációjának — hisz ez a német szélsőjobb esélyeit erősen csökkentette volna — még a lehetőségét is el akarták vágni, s ennek kétségkívül kitűnő eszköze volt a frankhamisítási ügy leleplezése. Nem lehetetlen, hogy a német szélsőjobboldal indíttatta meg az akciót a hamis frankok értékesítésére s vezette nyomra ugyanakkor — az említett cél érdekében — a francia rendőrséget. További alapos kutatások nélkül — úgy véljük — nem lehet elvetni azt a lehetőséget, hogy a hamis frankok értékesítésére irányuló akció a későbbi marseille-i merénylethez hasonló eszköz volt a német imperialista körök kezében. Miként a belpolitikában, úgy a külpolitikában is kiváltotta a frankhamisítási ügy a szélsőjobboldaliak által várt hatást: Bethlen „aktív" külpolitikai korszaka egyben azt is jelentette, hogy nemzetközi téren a korábbinál szorosabb kapcsolatokat épít ki a jobboldali erőkkel. Az ellenforradalmi Magyarország „nem hivatalos" külpolitikájában a német szélsőjobboldallal való kapcsolat meghatározó szerepet játszott. A többi — tehát a lengyel, ukrán, horvát, szlovák, osztrák — ellenforradalmi csoportokkal való együttműködés ennek volt alárendelve. A legjelentősebb ezek közül a német szélsőjobboldallal szo-