Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

vétlen kapcsolat alakult ki.

81 Gömbösnek egy Bethlenhez intézett későbbi levele figyelemre méltó utalást tartalmaz arra a korai időre, „amidőn a németekkel tárgyaltunk, és amidőn arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a békeszerződések semmisek és hogy a történelmi határok ismertetnek el... " (57). Ebben az emlékeztető megjegyzésben benne foglaltatik az is, hogy Bethlennek is része volt e megbeszélésekben. A hivatalos német állami vezetés részéről ezt aggodalommal figyelték, hiszen e kapcsolatokban a fennálló német állami rend megdöntésére irányuló tervek szövődtek. A budapesti német követ útján ezt szóvá is tették. A Bethlen és a kormányzói kabinetiroda között e tárgyban keletkezett levélváltás hangvételéből kitűnik, hogy Bethlen számára fontosabb volt a német szélsőjobboldal, a militarista körök, mint a hivatalos német állami vezetés barátságának megtartása (30). Figyelemre méltó, hogy Bethlen szükségesnek tartotta hangsúlyozni Fürstenberg gróf német követ előtt, hogy „minden kormánynak legelemibb és legsajátosabb joga azon személyek megválogatása, akiket fogadni, akikkel összeköttetésben állni jónak lát", ám ez „sehogy sem magyarázható olyképpen, mintha a magyar kormány magatartásával a jelen német kormánynyal szemben illojálisan viselkednék, vagy pláne annak megbuktatására paktálna össze az általa fogadott ellenzéki mentalitású egyénekkel" (30). A magyar uralkodó osztályok különböző rétegei ténylegesen igyekeztek barátságos viszonyt fenntartani a német uralkodó osztály megfelelő rétegeivel. Ezt a történelmi kapcsolatok s a versailles-i békerendszer széttörésére irányuló közös törekvések egyaránt indokolták. E kapcsolat természetéből is következően azonban a szélsőséges, jobboldali vonások kerültek mindinkább előtérbe. A bajor szélsőjobboldallal való összeköttetés úgyszólván élénkebb volt, mint a normális állami érintkezés.

82 Ismert tény, hogy Erzberger és Rathenau német szélsőjobboldali gyilkosait magyar szélsőjobboldaliak bújtatták, majd menekítették, s hogy a magyar kormány nem volt hajlandó a gyilkosok kiadásával komolyan foglalkozni.

83 Ugyancsak ismert tény, hogy az 1923. évi Hitler-puccskísérlet előkészítésében a magyar szélsőjobboldalnak is volt bizonyos szerepe, s hogy az ez ügyben kényszerűségből letartóztatott Ulain Ferenc ügyét rövidesen elsimították.

84 A frankhamisítási ügyben is részük volt a német szélsőjobboldaliaknak. Egy-egy mozzanata ennek a körülménynek az ügy vizsgálata során elő is villant, azonban a résztvevők s a kormány is ügyelt arra, hogy ki ne teregessék minden részletében ezeket a vonatkozásokat (67). Hasonló volt egyébként a helyzet korábban a szokolhamisítási üggyel is.

85 A magyar szélsőjobboldaliak tehát óvták, védték az idő előtti felfedéstől a német szélsőjobboldallal kialakult kapcsolataikat. így nem egy vonatkozása ennek az együttműködésnek a mai napig ismeretlen, feltáratlan. Ezért minden adat lényeges lehet, ami ennek a korai vonatkozásait megvilágítja. Rendkívül érdekes ebből a szempontból az a szerep — s az ezt megvilágító dokumentumanyag —, melyet Feilitzsch Berthold az evangélikus porosz arisztokráciától a Stahlhelm-szervezetekig terjedően a német—magyar szélsőjobboldali kapcsolatok kiépítésében játszott (60 a, b, 65, 134 a, b, 138). Különösen figyelemre méltók azok a levelek, amelyek a német szélsőjobboldalnak a magyar kormány részéről történt anyagi támogatására utalnak. E támogatás pénzügyi lebonyolítását feltehetőleg a Magyar—Német Bank intézte; a bank csődbe jutásakor a Pénzintézeti Központ 14 800 millió koronát biztosított a szanáláshoz —, ami még az inflációs körülmények között is jelentős összeg volt (cca 20 000 pengő)