Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

V. A NEM HIVATALOS KÜLPOLITIKA A Magyarországon hatalomra jutott ellenforradalom vezetői kezdettől fogva keresték a Párizs környéki békeszerződések réseit, a békerendszer megdöntésére alkalmas hatalmi csoportosulásokat. Másfelől túlbecsülve saját erőiket és Európa ellenforradalmi erőit, a szovjethatalom azonnali megdöntésére irányuló törekvésekre alapozták külpolitikai számításaikat. Azt gondolták, hogy kalandor eszközökkel bármit elérhetnek, keresztülvihetnek, csak a megfelelő támogatót kell megtalálni hozzá. Eleinte bőségesen akadt támogatójuk minden akcióhoz, sőt az uralkodó osztályok bármely szárnyának akciójához. így például a francia katonai körök támogatására számítva igyekezett a magyar kormány bekapcsolódni a lengyel—szovjet-orosz háborúba, azt remélve, hogy így elnéző támogatót nyerhet egy Csehszlovákia elleni akcióhoz. A nyugat-magyarországi akció idején elsősorban bizonyos olasz támogatásra számítottak. Az uralkodó rétegek legitimista szélsőjobboldala royalista francia körök támogatását remélte a megismételt királypuccsok végrehajtásánál, a szabad királyválasztó szélsőjobboldaliak viszont az angol politika támogatását szerezték meg saját elképzeléseik érvényesítéséhez. Egyrészt a Szovjet-Oroszország elleni akciók kudarca, másrészt a kalandor terveket elítélő európai demokratikus közvélemény hatása alatt a magyar ellenforradalmi kalandorpolitika külföldi támogatóinak köre rövidesen erősen összezsugorodott. 1921 elején, Németországnak a nyugati hatalmak előtt történt újabb kapitulációja után, az agresszív külpolitikai irányzatok hosszabb időre háttérbe szorultak a kontinensen. Bethlen István azokhoz a magyar vezető politikusokhoz tartozott, akik ezt először vették észre, és igyekeztek alkalmazkodni az új helyzethez. Bethlen azonban ebben az időben is azt a nézetet vallotta, hogy Magyarország csak Németország segítségével szerezheti vissza régi területeit.

80 Egyrészt tehát arra törekedett, hogy jobboldali rendszere megerősítéséhez megszerezze a győztes hatalmak kölcsöneit, másrészt azonban nem adta fel a reményt, hogy az antanthatalmak ellenfele, Németország segítségével valósítja meg revíziós törekvéseit. Magyarország így a Szovjet-Oroszország és Németország közötti óriási területen valóságos központja lett a kalandor, gyors jobboldali fordulatokra törekvő nemzetközi erőknek. Magyarország volt kezdetben az egyetlen állam, ahol az ellenforradalommal hatalomra jutott uralkodó osztályok szélsőjobboldali csoportjainak jelentős szerep jutott a hatalom gyakorlásában. A különböző szélsőjobboldali csoportok — az orosz, ukrán, lengyel, szlovák, osztrák, horvát és német ellenforradalmárok — az egyes országokban végrehajtandó jobboldali fordulatok terveit már viszonylag korán igyekeztek összehangolni. E tervek szerint a németországi ellenforradalom végrehajtása volt a legfontosabb, egyrészt, mivel Németország elégséges gazdasági, katonai bázisnak tűnt a további ellenforradalmak végrehajtásához; másrészt pedig úgy vélték, számíthatnak arra, hogy az erős német baloldal, a kommunista párt hatalomra jutásától tartva az antanthatalmak elnéző magatartást tanúsítanak majd akciójuk megindításakor. Terveik megvalósítását célzó első kísérletük, a Kapp-puccs azonban vereséget szenvedett. Magyarország maradt továbbra is az egyetlen ország, amelyre a német és a nemzetközi ellenforradalom erői támaszkodhattak. Magyarország fontossága tehát megnőtt e körökben. A német szélsőjobboldal és a magyar állam vezetői között rendkívül élénk és köz-