Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

vába mentem, majd Nyizsnyij Novgorodot, Ogyesszát és Kijevet látogattam meg. Benyomásaimból rövid összefoglalásban a következő eredményeket szűrtem le: 1. A szovjet gazdasági problémáinak mérlegelésénél helytelen, ha figyelmünket elsősorban az ún. dömping és az ún. ötéves gazdasági terv felé irányozzuk. Ezek csupán felszínes jelenségek. Ami a mai orosz kivitelt illeti, kétségtelenül tévedés, ha azt dömpingnek nevezzük. Elsősorban nyomatékkal kell rámutatnom, hogy a cservonyecnek ma három különböző árfolyama van: a hivatalos és egyúttal kényszerárfolyam (1 amerikai dollár = 0,194 cservonyec), a belföldi magánárfolyam (1 amerikai dollár = 0,8—l,0cservonyec) és a külföldi magánárfolyam (1 amerikai dollár — 2,4—2,6 cservonyec). Noha Oroszországban a valutáknak magánúton való adásvételét szigorúan büntetik, mégis valószínűleg számottevő forgalom bonyolódik le ilyképpen. A külföldi magánárfolyam azért magasabb a belföldinél, mert bele kell számítani azt a magas kockázatot, amelyet a külföldön vásárolt cservonyecnek Oroszországba való bevitele jelent. Ez á bevitel ui. szigorúan tilos; más értékesítési lehetősége pedig nincsen a külföldön keringő orosz pénznek, mivel Oroszország csak idegen valutáért adja el áruit, és behozataláért is csak idegen valutában fizethet. Noha orosz pénzt Oroszországból kivinni is szigorúan tilos, mégis tekintélyes mennyiségű cservonyec kering a külföldi zugtőzsdéken (főleg Berlin és Varsó). Aki dömpingről beszél és arra gondol, hogy Oroszország olcsóbban adja el áruit külföldön, mint belföldön, csupán a cservonyec hivatalos árfolyamán hasonlítja össze egymással az orosz áruk külföldi és belföldi árait. A helyes összehasonlítási alap ezzel szemben nyilvánvalóan csak a cservonyec külföldi magánárfolyama lehet, mert hiszen külföldi forgalomról van szó; ebben pedig az orosz pénzért ma magasabb árfolyam el nem érhető. Ha ezen az árfolyamon számolunk, azt látjuk, hogy a szovjet még mindig drágábban ad el külföldön, mint belföldön. Valutadömpingnek a mai orosz kivitel viszont azért nem minősíthető, mert az említett tiltó rendszabályok valamelyest mégis csak függetlenítik a cservonyec árfolyamát; így a szovjet ma abban a kedvező helyzetben van, hogy számvetéseiben kihasználhatja a pénzének három árfolyama között mutatkozó lényeges különbségeket. A mai orosz kivitel továbbá már csak azért sem dömping, mert a szovjet áruit külföldön nem belföldi termelési költségein alul adja el. A termelési költségek alakulása a mai orosz szocialista rendszerben lényegesen más, mint minálunk. Azonkívül a termelési költségek ilynemű számítgatásának egyedüli helyes módja az ún. komparatív termelési költségek vizsgálata. Ez pedig azt mutatja, hogy Oroszország a kivitelének árából behozott külföldi iparcikkeket (főleg gépek) csak lényegesen drágábban tudná belföldön előállítani, mint kivitt árucikkeit (főleg mezőgazdasági termékek). Az ötéves gazdasági terv azért felszínes jelenség csupán, mert nyilvánvalóan főleg a belföldi tömeghangulat és a külföldi propaganda táplálására készült. Valószínű, hogy a terv merőben technikai céljai megvalósulnak. Kétségtelen viszont, hogy mindjárt lepergése után a szovjetnek hasonlóan hangulatos további tervekkel kell majd előállnia. Noha az ötéves terv eredményei viszonyszámokban kifejezve még mindig kezdetleges fejlődési fokát mutatják az orosz termelésnek, mégis minden józan gazdasági számítással ellenkezik az az ütem, amelyben végrehajtására törekszenek. Ez az ütem kényszeríti Oroszországot jelentős gépbehozatalra és jelentős számú külföldi