Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
Bevezetés
azt a nemzetgyűlés tagjai már 1920-ban kezdték a saját bőrükön tapasztalni. Majdnem három évig tartott, míg a katonai bíráskodás és az internálások rendszerét a Bethlen-kormány végre korlátozni kezdte. Bethlennek azonban e téren is sikerült „átmenteni" néhány „vívmányt". Polgári egyéneket továbbra is katonai bíráskodás alá vonhattak kémkedés vagy a katonai kötelesség megszegésére való csábítás eseteiben. Az internáló táborok felszámolása után is megmaradt a rendőri felügyelet intézménye. A harmadik terület, ahol rést hagytak az ellenőrzés és korlátozás nélküli hatósági erőszaknak, a külföldi állampolgárokkal szembeni eljárás volt. Mindezeken túl joga volt a rendőrségnek embereket tartózkodási helyükről kitiltani és illetőségi községükbe költöztetni, valamint megtiltani, hogy „az illetőségi községet" hatósági engedély nélkül elhagyják (27) 79 . Az ellenforradalom konszolidációja során Bethlen biztosította fent a mágnások politikai vezetését, visszaszorította a dzsentrit az államapparátusba, és a gazdaság területén érvényesítette a finánctőke érdekeinek elsőbbségét. Lent fizikai terrorral és az 1921. III. tc. segítségével megakadályozták a kommunista párt és a munkástömegek találkozását. A Bethlen-rendszer másik fundamentumát a kisgazdapárt elnyelése és a Bethlen— Peyer-paktum képezte. Ezek együtt azt jelentették, hogy a Bethlen-rendszer kalodájában a két legjelentősebb társadalmi osztály politikai együttműködése lehetetlenné vált. Megszűnt a parlamentben a parasztság önálló politikai képviselete. A rendszer megakadályozta a Szociáldemokrata Párt parlamenti együttműködését nemcsak a parasztsággal, de kezdetben a polgári ellenzékkel is. Egyben gondoskodott róla, hogy a parlamenten kívül se jusson el a szocialista befolyás a szegényparaszti tömegekhez. A magyar szegénység számbelileg legnagyobb tömegét minden legális politikai képviselet lehetőségétől megfosztották, a szó szoros értelmében törvényen kívül helyezték. A parlament és a közigazgatás birtokában, támaszkodva a paktumra, ez a rendszer meg tudta akadályozni minden jelentősebb ellenzéki politikai mozgalom kifejlődését a parlamenten belül és a parlamenten kívül. Az egész szisztémát kiegészítette a gyülekezés, az egyesülés és a sajtó terén, valamint a személyes szabadság tekintetében a polgári szabadságjogok majdnem teljes hiánya. Ami megmaradt ezekből, r azt a titokban fenntartott kivételes hatalom eszközeivel bármikor megsemmisíthették. A rendszer réseit korrupcióval töltötték ki. Bethlen kormányzati rendszerének fenti leírása vázlatos. Csak néhány fontos és jellegzetes elemet próbáltunk leírni. Az egész konstrukción belül a politikai rendszer, a parlamenti és közigazgatási rendszer — a választások, valamint a korrupció rendszerével kiegészítve — egymást több helyen fedik, de egyszersmind egymást feltételezve egységes egészet alkotnak. A rendszer szerkezetének e statikus vázlatán túl a rendszer mozgását a központi államhatalomnak mindig újabb és újabb területekre való kiterjesztése jellemezte. Bethlen hiába szorította vissza tehát a dzsentrit, az államhatalom mindenhatóságának növekedése nyomán az adott rendszeren belül mégis a dzsentri szélsőjobboldali tartalmú politikai súlya növekedett meg. A rendszer kialakulása, egész belpolitikai konstrukciója, ezen belül különösen az utóbb említett kettőssége lényeges pontjain meghatározta Bethlen külpolitikáját is.
