Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

mutatott tárgysorozatok nem tartatnak meg, vagy a gyűlés lefolyása a közrendbe, a büntető törvénykönyvbe vagy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről alkotott 1921. évi III. tc.-be ütköznék, valamint, ha ott a hatóságok tekintélye ellen, ha csak burkoltan is, izgatás fordulna elő, a kiküldött rendőrhatósági tag a rendezőséget, illetőleg a szónokot a szabálytalanság megszüntetésére figyelmeztetni, esetleg a szót megvonni, ha pedig ezek az intézkedések szabálytalanság megszüntetésére elegendők nem volnának, a gyűlést (gyülekezést) — szükség esetén karhatalom igénybevétele mellett is — feloszlatni köteles".

75 Az ellenforradalmi rendszer 25 éve alatt ez a rendőri rendszer uralkodott a gyülekezésijog területén. Kivételt képezett a választások pár hetes időszaka, amikor valamivel könnyebben lehetett gyűléseket tartani, de a hatósági terror éppen a választások idején érte el tetőfokát. Eléggé elterjedt az a nézet, hogy a Bethlen-rendszer idején teljes sajtószabadság volt: megjelenhettek különböző pártállású lapok, volt ellenzéki sajtó, a Szociáldemokrata Párt napilappal rendelkezett, s felszámolták az első ellenforradalmi kormányok szigorú sajtócenzúráját is. A Bethlen-féle sajtószabadság törvényes alapjai ugyancsak az első világháborút előkészítő törvényekhez vezethetők vissza. Az 1912 : LXIII. törvény 11. §-ának 4. bekezdése felhatalmazást adott a kormánynak, hogy betilthassa azokat a lapokat, amelyeknek cikkei a „hadviselés érdekeit veszélyeztették". Az 1920: VI. törvény 1. §-ának 2. bekezdésében pedig kimondták, hogy „a hadviselés érdekeivel egy tekintet alá esik az ország belső rendje és közbiztonsága, valamint külső politikája". Érvényben volt az egész ellenforradalmi korszakban az 1914 :5484. sz. miniszterelnökségi rendelet is, és ennek alapján a Miniszterelnökség sajtóosztálya utasíthatta a Belügyminisztériumot a lapok betiltására. E kivételes felhatalmazással egész kormányzása alatt rendelkezett Bethlen. A sajtócenzúra felszámolását követő tíz év alatt, 1931-ig a Bethlen-kormány több mint 50 lapot tiltott be. A Bethlen-kormánynak a sajtószabadság ellen folytatott egész tevékenysége azt bizonyítja, hogy a háborús időkből származó kivételes állapotokat még a közszabadságnak egy ilyen fontos és természeténél fogva az érdeklődés előterében álló területén is állandóan fenn tudta tartani.

76 A kormányoknak a fentieken túlmenően joguk volt a lapok kolportázs-jogának korlátozására vagy megvonására.

77 Ez utóbbi különösen veszedelmes fegyver volt a kormány kezében. A lapok utcai terjesztésének korlátozása vagy megszüntetése segítségével nemcsak anyagilag okozhattak érzékeny veszteséget az érintett lapoknak. A vidéki utcai terjesztés korlátozása azt jelentette, hogy csak az előfizetők kaphatták a lapot. Az ellenzéki vagy akár csak liberálisabb lapok előfizetőinek listája pedig a vidéki városokban, kisebb helységekben proskripciós lista lett a helyi rendőri szervek kezében. A vidéken megjelenő helyi lapok a főispánok kezében voltak. A Miniszterelnökség rendelkezési alapjából jelentős összegeket fordított közvetlenül és a főispánok útján is e lapok politikai feltételekhez kötött anyagi támogatására.

78 A kormányzat személyes szabadságjogaitól is megfosztotta a magyar népet. Az ellenforradalom első éveiben a polgári személyekre is kiterjedő katonai nyomozás és katonai bíráskodás, továbbá az internálás és a rendőri felügyelet fenyegette a polgárokat. Hogy a kommunisták elleni hajszához kért felhatalmazások hová vezethetnek,