Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

nie. A politikai szabadságot a sajtó, a gyűlések és az egyesülések tekintetében a legalacsonyabb szintre szállították le, az álalkotmányos monarchiának megfelelően. Egy hallatlanul rugalmas törvénykönyv feljogosítja a kormányt arra, hogy a munkásosztály követeléseinek és érdekeinek még legenyhébb kifejezéséért is büntetést szabjon ki."

68 Friedrich Engels jellemezte így a magyarországi viszonyokat — 1877-ben. Az ellenforradalmi kormányok megvalósították ezen a téren úgyszólván a lehetetlent. Több mint négy évtizeddel Engels megállapításai után a polgári szabadságjogokat a legalacsonyabb szint alá tudták szorítani. Magyarországon nem létezett egyesülési szabadság. Már a dualizmus idején a legeldugottabb magyar községekben megalakult vallásos nőegylet alapszabályait is a belügyminiszternek kellett jóváhagynia. A forradalmak előtti Magyarország állami berendezésének legrosszabb, legreakciósabb elemeit ezen a téren is gondosan átmentette az ellenforradalom, és ezekre az „elemekre" építkezve, azokat „tökéletesítve" alakította ki saját jogi apparátusát. 1919 után a gomba módjára szaporodó ellenforradalmi egyesületek és szervezetek létesítését minden további nélkül engedélyezték. Ezek megalakulása után azonban szigorították az új egyesületek megalakulásának feltételeit. Ezután új egyesületet csak a belügyminiszter előzetes hozzájárulása alapján

69 és az 1922. évben hozott rendelet szerint csak kivételes esetekben lehetett létesíteni. A rendelet fogalmazása szerint az engedélyezés kritériuma az volt, hogy az „új egyesület alakulása közérdekből indokolt és szükséges-e vagy sem".

70 Ez maradéktalanul biztosította a közigazgatási önkény érvényesülését. A Bethlen-rendszer viszonyaira jellemző, hogy a már hatóságilag engedélyezett egyesületek helyi szerveinek megalakításához is újabb külön engedély kellett. A különben végletekig centralizált ellenforradalmi államhatalom ezt a jogkört „demokratikusan" decentralizálta. „Az illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének ... a határozat meghozatalánál, illetőleg a helyi csoport megalakulásának elbírálásánál a fennálló szabályok rendelkezésein kívül (Szerk. kiemelése.) arra is figyelmet kell fordítani, hogy a helyi csoport alakulásának megvan-e a közérdekű indoka, mert a megalakulás csakis ebben az esetben vehető tudomásul."

71 A gyülekezési jog terén, ha lehet, még rosszabb állapotok uralkodtak. Jellemző, hogy Magyarországon sem az egyesülési, sem a gyülekezési jogot törvény nem biztosította, de még csak nem is szabályozta. Kizárólag rendeletekkel uralkodott a kormány — szintén a dualizmus óta — a közszabadságnak ezen a területén is. Az ellenforradalom itt is a háború alatt kiadott intézkedéseket léptette újból életbe és „fejlesztette" tovább.

72 „Politikai nyilvános gyűlések és felvonulások — e rendeletek szerint — egyáltalán tilosak, és zárt helyiségben csakis rendőrségi ellenőrzés mellett tarthatók."

73 Bethlennek a nemzetgyűlésben tett fogadkozásai ellenére — hogy tudniillik a kivételes állapotok leépítésére törekszik —, egy 1922-ben kiadott rendelet megerősítette az addig hozott ilyen jellegű intézkedéseket. Továbbra is a rendőrség előzetes engedélye volt szükséges „politikai jellegű, vagy általában véve mindennemű (Szerk. kiemelése.) egyéb népgyűlés (gyülekezés)" megtartásához. A hatóságnak a rendelkezés szövege szerint a gyülekezési „kérelem elbírálásánál figyelemmel kell lenni a helyi közbiztonsági viszonyokra, és csak azok a gyűlések (gyülekezések) engedélyezhetők, melyek e szempontokból sem (Szerk. kiemelése.) aggályosak".

74 Ha egy engedélyezett gyűlésen „a rendőrhatóság jelenlevő képviselője azt észlelné — olvasható az 1922. január 12-én kiadott belügyminisztériumi körrendeletben —, hogy a gyűlésen (gyülekezésen) a be-