Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

miniszterelnökségének éveiben arra, hogy a nagybirtokosokat, uralmának támaszait, egyes vidékek korlátlan urait, a megyei közigazgatás feudális patrónusait valamelyest befolyása alatt tartsa. Ha nem is foglalkoztunk a minisztériumok panamáival (Vass József—Dréhr), a szélsőjobboldal vezetőinek részvénytársaságok igazgatósági tagságaival való elhalmozásával vagy a vidéki városok külföldi kölcsönei körül gazdagon tenyésző botrányokkal — akkor is világos, hogy e korrupció behatolt az állami és politikai élet úgyszólván minden területére. Tipikus tünete ez elmaradott társadalmak felbomlási folyamatának. A korrupciónak ebben a rendszerében a fontos társadalmi szervezetek és a nagybirtokosok függtek a kormánytól, a kormány és a képviselők függtek a finánctőkétől. Bethlen idején a korrupció általános kormányzási módszerré emelkedett. A Bethlen-rendszerhez hozzátartozik a kivételes hatalom számos eleme, amelyet rejtve fenntartott. Az ellenforradalmi kormányok — az első világháború előkészítése során létrehozott, illetőleg a háborús kivételes hatalom kiépítését szolgáló törvényes rendelkezésekre hivatkozva —, kivételes hatalommal rendelkeztek a Tanácsköztársaság leverését követő három éven át. Emiatt állandó támadásoknak voltak kitéve, és saját törvényeik is előírták, hogy a békeszerződés ratifikálásától számított egy év után fel kell számolni a kivételes állapotokat. Bethlen erre többször ígéretet is tett. Az a törvény, amely a kormánynak a második nemzetgyűléstől kapott költségvetési felhatalmazását tartalmazta, volt hivatva e háborús kivételes állapotok maradványainak felszámolására. E törvény 6. §-ában szerényen meghúzódott a következő két mondat: „ahol büntetőjogszabályokban a háború idejéről van szó, ez alatt azt az időt is érteni kell, amíg a jelen § alapján ideiglenesen fenntartott rendelkezések hatályban maradnak. Ahol pedig a hadviselés érdekeiről van szó, ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának érdekei egy tekintet alá esnek."

65 A mindenkori kormányoknak ezek a mondatok — tulajdonképpen titokban — kivételes hatalmat adtak több területen. Hogy ez a titkos felhatalmazás tudatos eszköze volt Bethlennek, bizonyítja az a koronatanácsi előterjesztés, amelyben, épp erre a törvényre hivatkozva, az 1930. szeptember 1-i nagy tömegtüntetés után Bethlen nem tartotta szükségesnek újabb kivételes eszközök igénybevételét.

66 Egyébként ezen a törvényen kívül a munkásmozgalom üldözésére létrehozott 1921. III. tc. önmagában is kivételes felhatalmazást adott a kormányoknak. Az előbb említett törvény más vonatkozásban is tükröz egy, az első világháború előkészítése óta tartó tendenciát. Először a háborús felkészülés keretében hozott törvények illesztették be a magyar polgári büntetőjogba a rögtönbíráskodás intézményét. Az első ilyen törvényben azonban még csak hűtlenség, lázadás stb. bűntettére lehetett elrendelni a statáriumot. Az ellenforradalom idején hozott törvények már felségsértésre, hatóság és magánosok elleni erőszak esetére, majd az 1921. III. tc. „az állami és társadalmi rend ellen elkövetett bűntettekre" is kiterjesztette a rögtönbíráskodást.

67 E törvényekből kapott felhatalmazás alapján, anélkül, hogy kérnie kellett volna a parlament hozzájárulását, a kormány bármikor statáriumot hirdethetett Magyarországon. „Magyarországon a munkásosztálynak a legnagyobb nehézségekkel kell megküzde-