Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
ni, mely esetben az államtitkár úr egyik budapesti feljövetele alkalmával fogja az ügyet veled letárgyalni. Mély tiszteletem nyilvánításával maradok őszinte híved B/2—1929—1048. — Gépelt fogalmazvány, aláírás nélkül. 134 b Berettyóújfalu, 1929. augusztus 23. FEILITZSCH BERTHOLD BÁRÓ VÁLASZLEVELE SZÉP LÁSZLÓ MINISZTERI TITKÁRHOZ A NÉMET STAHLHELM-SZERVEZETRŐL FOLYTATANDÓ TÁRGYALÁS IDŐPONTJÁRÓL Kedves Öcsém! E hó 21-én kelt és a német ügyre vonatkozó bizalmas leveledet vettem s közlöm veled, hogy ha bár nem annyira sürgős, mégis a Németországba küldendő levelem tartalma szempontjából kívánatos volna, ha az államtitkár úrral találkozhatnék. Közlöm tehát veled, hogy én 24-én este Budapestre érkezem, és hétfőn délelőtt telefonon meg fogom tudni tőled, vajon a jövő hét folyamán találkozás lehetséges-e. A legszívélyesebb üdvözlettel Feilitzsch B/2—1929—1048. — Gépelt tisztázat, a levélíró aláírásával. A levélpapír fekete dombornyomású fejléce: Magyarország körbefoglalt középcímere: „Bihar Vármegye Főispánja" körfelirattal. 135 Keszthely, 1929. december 17. FESTETICS TASZILÓ HERCEG KÖSZÖNŐLEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ HERCEGI HITBIZOMÁNYÁNAK FELOLDOZÁSÁÉRT Igen tisztelt Barátom! A hitbizományi feloldási ügyem kedvező elintézése tekintetében tanúsított nagybecsű jóakaratodért fogadd kérlek legmelegebb köszönetemet. Szerettem volna ezt személyesen tolmácsolni előtted, miután azonban egészségi állapotom miatt kénytelen vagyok rövidesen Délvidékre utazni, így ez úton kívántam kedves kötelességemnek eleget tenni. Érdeklődéssel olvastam a felsőház legutóbbi ülésszakáról szóló közleményeket; a bizalmi nyilatkozat megszavazása alkalmával szerettem volna jelen lenni. 1 1 A felsőház 1929. évi december 10-én tartott ülésén, a napirendtől függetlenül tájékoztatót adott báró Szterényi József a jóvátétel- és az azzal összefüggő optánskérdésről. Ehhez kapcsolódva Bethlen is kifejtette álláspontját első hágai és a soron következő párizsi értekezleteken napirenden levő kérdésekről. Felszólalása végén a következőket mondta: „Mi a magunk részéről mint magyar kormány a jelen pillanatban nem kérünk bizalmi szavazatot sem a felső-, sem az alsóháztól, de ha a felsőház a maga bizalmával sua sponte megajándékoz, ez értékes erőforrás lesz a magyar kormányra nézve azoknál a tárgyalásoknál, amelyek még azután lefolytatandók lesznek. Ennyit voltam bátor megjegyezni." (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — (Felsőházi Napló V. 1929. 17. o.)
