Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

ria függetlenségének fenntartása a győztes államokkal szemben a békediktátumoktól érintett minden állam számára igen nagy jelentőségű. Ausztria rendeltetése lehetne, hogy az összekötő szerepét játssza egy megegyezésben Magyarország, Bulgária és Törökország felé Keleten és a német birodalom felé Nyugaton, amely megvalósíthatná a vesztes népek frontját az 1919-es békeszerződés felülvizsgálatára és megváltoztatásuk keresztülvitelére. Ha Ausztria áldozatul esik a bolsevizmusnak, egy ilyen szomorú fejlődés legvalószínűbb következménye az lenne, hogy a kisantant bevonul Bécsbe és Franciaország biztos támogatásával politikailag és gazdaságilag megveti a lábát Ausztriában. Akkor Ausztria többé nem teljesítheti előbb vázolt feladatát, akkor Magyarország is elveszti az osztrákokat, az utolsó „nyitott ablakot". E. Oberweis B/2—1929—254. — Egykorú német nyelvű gépelt másolat. A Gömbös levele mellett fekvő másik — aláírás nélküli — szintén német nyelvű memorandum ugyancsak a Heimwehr-mozgalom pénzügyi és politikai helyzetével foglalkozik. Ausztriában különböző jobboldali fegyveres alakulatok működtek. Legjelentősebb a Heimwehr, a Frontkämpfer Vereinigung és a Heimatschutz für Wien und Niederösterreich volt. E szervek a Heimwehr vezetésével szorosan együttműködtek, ezért szerepel a feljegyzésekben szinte azonos fogalomként a Heimwehr, a Heimatschutz, illetve Heimschutz kifejezés. A legjelentősebb, a tiroli Heimwehr szervezet vezetőjének, Richard Steidlének az irányítása kiterjedt az egész mozgalomra. Steidle a tiroli tartomány egyik képviselője volt a Bundesratban. Dr. Walter Pfriemer a stájerországi Heimwehr-szervezet vezetője volt. Mussolini és Bethlen, az osztrák szélsőjobboldal hatalomra segítése ügyében létrehozott megállapodás után (1928. április 2—6.) Steidlére támaszkodott. Az olasz orientációval szemben Pfriemer a német vámszövetség és az Anschluss híve volt; ehhez próbálta megnyerni a német szélsőjobboldallal szoros kapcsolatot tartó magyar szélsőjobboldaliak támogatását a Pfriemer irányzatához tartozó Oberweis. Nyilvánvalóan nem volt kellően tájékozódva Gömbös és Bethlen viszonyának alakulásáról, illetve Bethlen és Mussolini Ausztriával kapcsolatos terveiről. A fejlemények átmenetileg az Anschluss-törekvésekkel szemben álló olasz orientációnak kedveztek, csak Seipel, majd Streeruwitz átmeneti kormányának távozása és a Schober-kormány megalakulása (1929. október 8.) után változott bizonyos fokig a helyzet. A feljegyzésben említett Carl Vaugoin a Seipel-, a Streeruwitz- és Schober-kormányok hadügyminisztere majd 1930-ban rövid ideig szövetségi kancellár volt, ezt követően továbbra is hadügyminiszter. Mindezekről a kérdésekről lásd bővebben Lajos Kerekes: Abenddämmerung einer Demokratie, Mussolini, Gömbös und die Heimwehr. Europa Verlag, Wien, Frankfurt, Zürich 1966. című művet, valamint Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája. V. és VI. fejezet.