Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

London, 1929. május 16. RUBIDÓ-ZICHY IVÁN BÁRÓ LONDONI MAGYAR^KÖVET LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ ROTHERMERE LORDRA GYAKOROLT BEFOLYÁSÁRÓL, EGY ANGLIAI MAGYAR PROPAGANDAINTÉZMÉNY FELÁLLÍTÁSÁRÓL, AZ ANGOL BELPOLITIKÁRÓL ÉS LEMONDÁSÁRÓL Szigorúan bizalmas! Igen tisztelt Barátom! Mindjárt ideérkezésem után kívánságod szerint kerestem összeköttetést lord Rothermere-rel. Nevezett most nincsen Londonban, és csak Pünkösd után fog ide visszaérkezni. Eddig is volt alkalmam kétszer is találkozni Rothermere pénzügyi tanácsadójával, Szarvassyval, aki tudomásom szerint nagyon jó baráti viszonyt is tart fent vele. Azt hiszem sikerült Szarvassyt már annyira megdolgozni, hogy a nagy vonalakban teljesen honorálja álláspontunkat. Ehhez úgy jutottam, hogy a beszélgetésnek olyan fordulatot adtam, hogy Szarvassy ideáinkat mint saját gondolatait adta eló' nekem. Szarvassy megígérte, hogy Rothermere előtt a dolgot helyesen fogja beállítani, és hogy ő mint Rothermere barátja, óva fogja inteni a lordot, nehogy mostani magyarországi nagy és általános presztízsét azzal rontsa el, hogy kisebb kaliberű egyének önző politikai céljaira hagyja magát kihasználni. Szarvassy megígérte, hogy mihelyt Rothermere-rel beszélt, azonnal érintkezésbe lép velem és nekem az eredményről beszámol. Szarvassy úr többször ismételte nekem, hogy Rothermere álláspontja a magyar kérdéssel szemben ma körülbelül megfelel azon mesebeli gazdag zsidóénak, aki azt mondta inasának: „Dobd ki ezt a koldust, mert megesik a szívem rajta!" Szerinte Rothermere egyetlen igyekezete ma az, hogy presztízsveszteség nélkül kerüljön ki az egész magyar dologból. Ez azonban — így ecsetelte tovább Szarvassy Rothermere gondolatmenetét — nem lehetséges, ha egyrészt az angol kormány nem közeledik láthatóan a revízió kérdése felé, másrészt, ha a magyar kormány fennhangon hirdeti, hogy véleménye szerint a kérdés még nincs megérve annyira, hogy már most megoldásra lehessen gondolni. Ezzel szemben arra hívtam fel Szarvassy úr figyelmét, hogy a nagypolitikában nem lehet hónapokra kiszámítani az eseményeket, de még néhány év sem számít egy nemzet életében, s ezért kár volna a Magyarországot létében legjobban érintő revíziós kérdést elhamarkodva szőnyegre vetni, s ezzel esetleg az ajtót végképpen becsukni. Továbbá kifejtettem, hogy Rothermere neve a mi közvéleményünkben annyira össze van forrva a revízió kérdésével, hogy ő még akkor is a revízió apjaként fog szerepelni, ha ebben kézzelfogható fejlemények csak évek múlva állanának be. Megmagyaráztam neki, hogy Magyarországon nincs olyan ember, akinek legfőbb óhaja ne volna a revízió végrehajtása, és kifejtettem neki, hogy éppen ezért a jóhiszemű emberek ki akarnák kerülni, hogy Rothermere személyisége, amely a revízió címtábláján szerepel, bevonassák a párttusákba, s így univerzális értékének nagy részét elveszítse. Mi, a kormány, éppen ezért nem alkalmatlankodtunk neki, nehogy azt lehessen mondani, hogy Rothermere