Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

A Bethlen—Peyer-paktum előzményei 1920-ig vezethetők vissza. Már itt felmerült az a szándék, s a tárgyalások egyik fő motívuma lehetett, hogy a munkásosztály politikai pártját valamilyen formában felhasználják a hatalomért folytatott harcokban. Személyesen Horthy tartotta kézben hosszú időn keresztül a tárgyalásokat.

47 A megállapodás nem is annyira Bethlen és Peyer egyezségének, mint inkább az ellenforradalommal diadalmaskodó magyar uralkodó osztályok és a hatalmától megfosztott munkásosztály képviseletében eljáró szociáldemokrata vezetők alkujának tekinthető. A megegyezés időpontja, mint láttuk, nem volt véletlen. Az uralkodó osztályok csoportjai között kialakult éles harcok után és a kisgazdapárttal való megegyezés előtt került rá sor. A paktum szövegénél messzebb menő megállapodások is létrejöhettek e tárgyalások kapcsán.

48 Az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek nyújtott kormánysegély ügyében Zichy Géza gróf írta Bethlennek: — „az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatósága, mely személy szerint egyezik a Szociáldemokrata Párt vezetőségével, hajlandó messzire menő módon deferálni a kormány intencióinak" (23. a, b). A szociáldemokrata pártvezetőség a választások alkalmával ténylegesen deferált a kormány intencióinak. A segély is eszköz lehetett Bethlen kezében arra, hogy a szociáldemokrata pártvezetőséget a legitimistákkal szemben a kormánypárt támogatására bírja. Ezzel a pártvezetőséggel nem volt túlságosan sok baja a kormánynak, legalábbis néhány évig. A pártvezetőség tartotta magát a paktumhoz, a kormány pedig annak betűjéhez. A bányavidékeken a paktum értelmében szervezkedhetett a Szociáldemokrata Párt, s a kormány annak ellenére sem lépett fel a szervezkedés ellen, hogy Weiss Manfréd báró panasz tárgyává tette az emiatt akadozó szénellátást. Kezdetben még más, gazdasági manőverekkel próbálták áthidalni a zavarokat (22 a, b). Bethlen már 1922 nyarán, azután, hogy felszámolta a kisgazdapártot, felszólította a belügyminisztert, hogy adjon ki utasítást a földmunkások és a mezőgazdasági munkások körében folyó titkos szocialista agitáció megakadályozására (27 a). Az elkészült rendelethez fűzött megjegyzéseiben látszólag szó szerint ragaszkodott a paktumhoz. „Ez a rendelkezés — írta a belügyminiszternek — módosításra szorul, éspedig azért, mert a szocialistákkal megkötött egyezség a Földmunkások Országos Szövetségének és a szövetség azon helybeli csoportjainak, melyek az egyezség idején már léteztek, a törvényes keretek közt szabad működést biztosít. Ezen nem tehetjük túl magunkat. Oly értelmű módosítást kérek tehát, hogy csak új helyi csoportok megalakítása és működése legyen megakadályozandó" (27 d). A paktum betűjének a betartása mellett maga az egész rendelet újabb törvényes alapot teremtett a vidéki munkásmozgalom elleni hajszához. A kormány rendeletének egész szelleme — így azon pontjai, amelyek előírták a helyi hatóságoknak, hogy még az éjszakai házról házra folyó agitációt is ellenőrizzék — fölhatalmazta a csendőröket és a főszolgabírákat az állampolgárok törvény által nem korlátozott zaklatására (27 b, c). A Bethlen-korszak kezdetén a falun kialakult nagy szociális elégedetlenség

49 arra késztette a kormányt, hogy ne csak a szociáldemokrata szervezkedést gátolja, de a leghatározottabban fellépjen bármiféle szervezkedés ellen. Ezt a célt szolgálta a földbirtokreform követelését harci jelszóként használó politikai csoportok elleni rendelet kiadása, hatósági rendszabályok alkalmazása (13). A terrornak teljesen kiszolgáltatott földmunkások és mezőgazdasági munkások mellett viszonylag a vidéki