Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

és IV. Károly személyi titkára, Werkmann.

17 Ennek a kétértelmű magatartásnak a kialakulásában lényeges szerepet játszott, hogy míg az ellenforradalom vezetői nyilvánosan az ellenforradalom legfontosabb „eszmei" alapjaiként a törvényesség és a jogfolytonosság

18 elvét hirdették, ugyanakkor titokban az elveiket megtestesítő legfontosabb intézmény, a Habsburg-királyság restaurálásának meghiúsítására törekedtek. Miközben legfőbb külpolitikai törekvésüknek, a revíziónak „törvényes" alapját és jogforrását Szent István koronája képezte, a revízió legfőbb bajnokai nem engedték ezt a koronát a szerintük is törvényes király fejére helyezni. De miért nem leplezték le ezt a játékot ellenfeleik, a legitimista vezetők? A restauráció hívei között, ha voltak is, akik nem bíztak Horthyban, ha körükben az aggodalmak növekedtek is, terveiket mégis csak Horthyra építhették. A hadseregben is jelentős táboruk volt a legitimistáknak, de a tisztikar szabad királyválasztó részét a kritikus pillanatban csak Horthy segítségével remélhették leszerelni. Horthynak ez a szerepe azért is döntő volt, mert a király hívei — mint említettük — a nemzetgyűlésben abszolút kisebbségben voltak. A hadsereg szerepének a megítélésénél azt is figyelembe kell vennünk, hogy a proletárdiktatúra után alig egy-két évvel az uralkodó osztályok minden csoportja félt a hadsereg ilyen értelemben vett politikai felhasználásától ; csoportérdekeik vitájában nem kockáztathatták az államhatalom legfontosabb eszközét, a hadsereget. A legitimisták nem számíthattak a parasztságra sem. A magyar parasztságban nem éltek olyan erős dinasztikus hagyományok, mint más országok falusi tömegeiben. A magyar parasztokat az utolsó úrbéri rendezés óta az idegen dinasztiának nem sikerült soha szembefordítania a magyar nemességgel. 1920—1921ben a klérusnak — főleg a dunántúli — parasztság körében folytatott legitimista agitációja is hatástalan maradt. Annak a paradox helyzetnek, hogy a legitimisták csak legjelentősebb ellenfelükre, Horthyra építhették számításaikat, egyszerű a magyarázata : nem volt bázisuk a magyar társadalomban. Az első királypuccs után is fennmaradt a korábbi kapcsolat a legitimista mágnáscsoport és Horthy között. A kormányzó és tanácsadói csak a nemzetközi fenyegetésekre, az antant és a környező országok katonai beavatkozásának veszélyére hivatkozva tagadták meg a hatalom átadását a volt királynak. Bethlen 1921 áprilisában Horthy megbízásából utazott le Szombathelyre IV. Károlyhoz, és a király Bethlen segítségével fogalmazta meg a nemzethez intézett proklamációját. Már úgy látszott, hogy Teleki Pál is megmarad a kormány élén, amikor váratlanul lemondott, és gróf Bethlen István órák alatt megalakította első kormányát. Bethlen most kész kormánylistával jött.

19 Hatalomra jutásánál messzemenően élvezte a „katonai kamarilla", „a mellékkormány": Gömbösek támogatását.

20 Bethlen be akarta venni kormányába Gömböst, belügyi államtitkárként. Kormányalakításánál segítette a kereszténypárt, és ugyanúgy, ahogy 1920 nyári vállalkozásánál, most is megkapta a mágnáscsoport — Andrássyék, Apponyiék — támogatását. A mágnásoknak a kormányalakítási tárgyalások során sikerült megakadályozniuk Gömbös belügyi államtitkárságát. Az első Bethlen-kormányba három kisgazdapárti és három kereszténypárti miniszter került; a belügyi (gróf Ráday Gedeon) és a külügyi (Bánffy Miklós gróf) tárcát a Magyar Királyság Pártjának tagjai kapták, akik nem is voltak képviselők, hiszen pártjuknak a parlamentben egyáltalán nem volt képviselete. Belpolitikai szempont-