Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

ból színtelen ember volt a hadügyminiszter (Belitska Sándor) és Hegedűs Loránd pénzügyminiszter — akik szintén nem voltak tagjai a parlamentnek. A három kisgazdapárti miniszter közül Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy-minisztert a politikai bennfentesek inkább tartották a Gömbös-csoporthoz tartozónak, mint a kisgazdapárt tagjának.

21 Ebben a kormányban tehát a nemzetgyűlés legnagyobb pártja abszolút kisebbségben volt. Az elsó' királypuccs után a legitimisták nemzetgyűlési bázisa, a kereszténypárt jelentó'sebb képviseletet kapott a kormányban, mint a kisgazdapárt. A meghiúsult Habsburg-államcsíny után, Bethlen kormányalakításával nemhogy meggyengültek volna, hanem inkább messzemenó'en megeró'södtek Bethlen és a legitimisták kapcsolatai. Andrássyék 1921 nyarán állandóan tárgyaltak Bethlennel, és titkos tárgyalásaikon a miniszterelnök elmondta Andrássynak, „hogy milyen módon akarja megszerezni a kisgazdapártot".

22 Andrássyék tehát az elsó' királypuccs után azért nem leplezték le ellenfeleiket, mert — nem voltak ellenfeleik. Most már az ingadozó Horthy mellett a korábbinál is nagyobb szükségük volt a miniszterelnöki székben ülő Bethlenre. A mágnáscsoport, a Nemzeti Kaszinó vezető politikai magja az első királypuccs után még együtt volt.

23 Bethlen kormányalakítása azt jelentette, hogy most elsősorban a kereszténypártra alapozzák egy új, egységes párt megteremtését, amelybe majd a kisgazdapárt egy részét belekényszerítik. A kisgazdapárt elleni támadás meg is indult különböző frontokon. Bethlen híres 1921 októberi pécsi beszéde

24 előtt is a legnagyobb egyetértésben tárgyalta meg az egész politikai helyzetet Andrássy Gyulával.

25 Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy a második királypuccsig a mágnáscsoport tagjai — ha voltak is nézeteltéréseik — a legfontosabb politikai akcióikat közösen csinálták. Ez az együttműködés csak IV. Károly második államcsínykísérlete után borult fel. Ekkor Bethlen néhány hét alatt megvalósította politikai terveit — a kisgazdapártra támaszkodva. Miért nem fogott össze Bethlen hamarább a kisgazdapárttal? Ha Horthy és Bethlen már korábban megvalósítja ezt az együttműködést, a legitimistákra gyors és döntő vereséget mérhettek volna. Miért húzódott ez a leszámolás több mint egy évig, válságból válságba kergetve a nemzetgyűlést és a kormányokat, akadályozva az ellenforradalmi rendszer konszolidációját? A nemzetgyűlési többséggel rendelkező kisgazdapárttal való nyílt összefogás esetén nemcsak a szabad királyválasztás álláspontjára kellett volna helyezkedni. Ennél sokkal fontosabb, hogy Nagyatádiak nem mondhattak le arról a választójogról, amelynek a segítségével megszerezték a parlamenti többséget, és ragaszkodtak a közigazgatás reformjához és a földreformtörvény megvalósításához. Ha Bethlenek melléjük állnak ebben a kiélezett politikai küzdelemben, kiszolgáltatják magukat ennek a többségnek: nehezen lehetett volna elkerülni a kisgazdapárt programjának a vállalását. Bethlenek legfőbb törekvése azonban épp a követelések megvalósításának megakadályozása volt. E programmal szemben lavírozott a mágnáscsoport másfél éven át. Horthynak és Bethlennek a királykérdésben tanúsított kétértelmű magatartása mögött az igazi, a döntő kérdésekben való egyértelmű állásfoglalás húzódott: a kisgazdapárti többség bizonytalan és szerény szociális követeléseinek elutasítása. Érdekeiknek megfelelően nem foglalhattak állást nyíltan IV. Károly ellen, mert ez az adott helyzetben nyílt állásfoglalásra vezethetett volna a kisgazdapárti többség és követelései mellett. A legitimisták nem tudtak, Bethlenek nem akartak 1921 novemberéig a nemzetgyűlés több-