Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1922-ES VÁLASZTÁSOK

Alberti, 1922. augusztus 25. SZAPÁRY LAJOS GRÓF LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ A NAGYBIRTOKOSOK ADÓTERHÉNEK MÉRSÉKLÉSE ÉRDEKÉBEN Kedves István! Ma kaptam kézhez az egységes párti képviselőkhöz küldött leveledet, és miután már egy hónapjánál több, hogy az üléseken részt nem veszek, a leveledben foglaltakat magamra is vonatkoztatom, és így ne vedd rossznéven, ha soraimmal alkalmatlankodom. Én tisztán csak Magdi leányom vörhenybetegsége miatt nem járok fel, mert jelenlétemmel az egész parlamentet megfertőzném, mihelyt azonban — és ezt a jövő hétre várjuk — itt fertőtlenítettünk, feltétlen felmegyek, már csak azért is, hogy az adójavaslatokat, a bizottsági módosításokat megismerjem és megtudjam, milyen enyhítéseket vagytok esetleg hajlandók tenni, mert eddig csak az újságok híreiből ismerem az ügyet, ez pedig nem elég. Ne vedd tehát, kérlek, esetleg népszerűségkeresésnek elmaradásomat. Azonban a Veled szemben kötelező őszinteség rovására menne, ha felfogásomat már most le nem szegezném. Nagyon jól tudom, hogy ma az ország érdekében mindenkinek ereje végső megfeszítésével kell dolgozni és így minden megbírható adót meg kell fizetni, még akkor is, ha az egyik másiknak exinstenciáját [sic!] tönkre is teszi. Éppen ezért én, bár meg vagyok arról győződve, hogy a gyárak, bankok stb. sokkal kevesebb adóval lesznek megróva, mint mi, gazdák — mert hiszen az ő vagyonukat, jövedelmeiket felkutatni igen nehéz —, nem teszem a magam szavazatát ettől függővé. Nem akarom azt sem bővebben cáfolni, hogy a gazdáknak több adót kell fizetni, mint e többi foglalkozási ágnak, mert hiszen az ország vagyonának nagy része földben van. Csak reámutatok arra, hogy igaz, hogy a föld vagyon papíron többet képvisel, de a mozgatható tőke, amely a tulajdonképpeni igazi jövedelmező vagyon, nem az ő kezükben van, és nagy baj lesz, ha a föld is elkezd mozogni, mert akkor az nem a kis- vagy nagygazdák kezébe megy majd át — mert ezek tőkevagyon hiányában azt meg nem szerezhetik —, hanem az igazi, a mozgatható vagyonok tulajdonosainak kezébe. Én nagyon félek, hogy ennek a földadójavaslatnak a többi között ez is egy folyománya lesz. Szó sincsen róla, ha magában volna ez a földadó, mindenki megbírná, de emlékezzünk csak vissza a békeidőkre, mikor a községi adókon kívül úgyszólván ez volt az egyedüli adó, hogy bizony nagyon terhesnek találtuk. És most ezenkívül itt van még a vagyon-, jövedelmi adó stb. és sok helyen még a betáblázandó vagyonváltság-részlet is. A jövedelmi adó nem fog nagy terhet jelenteni, mert sok jövedelem úgy sem fog maradni, de ha a pénzügyigazgatóságok a vagyonadó alapjául 50—300 ezer koronás földárakat fognak venni, mert hiszen tagadhatatlan, hogy ilyen árakat olyanok, kiknek tőkéjük van, a földért adnak, bár egy meglevő földvagyon tiszta hozadéka ilyen árnak kamatjait nem hozza meg, úgy ez már olyan adótételt jelent, melyet a gazdák nem bírnak meg. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarországon a gazdáknak mindég az volt a legnagyobb bajuk, hogy tőkeszegények voltak, és ha most ez az állapot valamelyest javult is, félek, hogy az új adók ismét a régi álla-