"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szendiné Orvos Erzsébet: Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei
Szendiné Orvos Erzsébet Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei Debrecen korszakunkban három birodalom ütközőpontján, a hadjárások fészkében feküdt. Adózott a szultánnak és a császárnak is, bár közvetlenül nem került oszmán uralom alá, és a magyar király hatalma is távol esett. A rendszeresen fizetett adók és sarcok ellenére gazdasági, társadalmi, jogi és szellemi autonómiával rendelkezett. Közjogi tekintetben magánföldesúri birtoknak számított.1 Kiváltságai sok tekintetben olyanná tették a várost, mintha szabad királyi város lett volna. 1538-tól az Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alá tartozott, hiszen a váradi béke Erdélyhez csatolta Bihar vármegyét és Debrecent. A tanulmányban számba vesszük a Elajdú-Bihar Megyei Levéltárban fennmaradt okleveleket, amelyeket Bethlen Gábor adományozott a városnak, s ezáltal bemutatjuk, hogy a fejedelem mennyiben járult hozzá kiváltságaival Debrecen fejlődéséhez, illetve a szabad királyi városi rang eléréséhez. Megerősítő oklevelek A három ország határán fekvő, kőfal nélküli „mezőben épült" Debrecen számára - hiába adózott háromfelé, illetve küldött rengeteg ajándékot - nem volt elegendő, hogy nyugodtan éljen és gazdagodjon. Bírái és szenátorai elismerésre méltó diplomáciai ügyességgel lavíroztak a sokféle hatalmasság között. Úgy politizáltak, hogy mindhárom hatalom azt higgye, a város övé, s ennek fejében kímélje, segítse a város lakosságát. A minden oldalról biztonságot kereső politikának bizonyítékai tehát azok az uralkodói és fejedelmi oklevelek, melyek megerősítik korábbi kiváltságaikat. Bethlen Gábor először 1616-ban adott ki olyan oklevelet, melyben megerősítette Báthory Gábor 1613-ban kelt kegylevelét. Ebben jóváhagyta a város szabadalmait: „noha Debrecen városunk az ország régi királyai és fejedelmei által különböző időben szép kiváltságokkal és szabadalmakkal volt is ékesítve, miután mindazáltal ugyanazon város a törökök torkába és tőszomszédságába helyeztetve, a török uralom terheinek elhordozására elégségesnek és képesnek mutatkozik, ezenfelül ezen zavargás időkben midőn a különböző országokban lakó nemzetek által indított hadjáratok pusztítása folytán a háború kiütését közelgetni szemlélhetjük: akarva jövőre nézve e városnak javát, boldogságát elősegélleni, ezennel elhatároztuk, hogy régi szabadalmaikban, törvényes szokásaikban, minden a város határán belől lakó polgárok sértetlenül megtartassanak.”2 1625-ben ismét kiadott egy oklevelet, melyben megerősítette a város részére adományozott különböző kiváltságleveleket. A szabadalmak megerősítéséért Debrecen elöljárói az előző évek elemi csapásai (esőzés, dögvész, tűzvész) miatt folyamodtak a fejedelemhez, aki a háborús időkben tanúsított támogatásukat, ragaszkodásukat is figyelembe véve adta ki adomány1 Bethlen Gábor kincstári vagyonként kezelte a várost és többé sem ő, sem más nem adományozta el senkinek. (MNL HBML IV. A. 1021/b. 1. d. No. 170-173.) 2 MNL HBML XV. 21/b. Muo 104.
