"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Szendiné Orvos Erzsébet: Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei
29 Bethlen Gábor Debrecennek adományozott oklevelei levelét: „hogy pedig nevezett Debreczen városunk polgárai hűségökbeni azon nagy állhatatosságukért, melyet ők a mi boldog országiásunk egész idejében minden alkalommal, a szerencsének forgandóságai közben irántunk tanúsítottak, közelebbről pedig az általunk jogszerűen kezdett és folytatott hadjárat okozta zavaros időkben, a sors minden változásaiban, mindenkor különös készséggel nyilatkoztak mellettünk, a mi kegyelmünket önmagok iránt tapasztalhassák, s továbbra is az alattvalói hűségnek és engedelmességnek tettekben nyilvánítására serkentessenek..."3 Bíráskodás A megerősítéseken túl a város igyekezett korábban megszerzett jogait is gyarapítani. A városi kiváltságok között az egyik igen lényeges elem volt a törvénykezés szabadsága. Ide a szabad bíró- és városi tanácsválasztás, valamint a fellebbezési fórumok ügye tartozott. Debrecen 1361-ben kapta meg I. Lajos királytól a bíróválasztás és a szabad ítélkezés jogát, Zsigmond király pedig 1405-ben a királyhoz való fellebbezés lehetőségét adta meg a városnak.4 Zsigmond lényegében Buda város jogkörével ruházta fel a várost, ami abban az időben a teljes városi önállósságot jelentette. Az ország három részre szakadása után sem változott a helyzet. Az oszmán és a magyar hatóságok ugyan igyekeztek akadályozni a város önállósodását, az igyekezetnek azonban határt szabott a fizikai távolság. A város joghatósága tovább szélesedett. A lakosság választott elöljárói elsősorban végrehajtó testületek voltak, amelyeknek el kellett végezniük mindazt, amivel a felettük álló oszmán vagy magyar hatóságok megbízták őket. Hiába tartozott azonban Debrecen gyakorlatilag 1618-ig földesúri joghatóság alá, mindvégig megtartotta törvénykezésének szabadságát. A bírónak, akit évente választottak, széleskörű joghatósága volt. Döntött a peres ügyekben, előtte intézték az örökösödési ügyeket, az adás-vételeket, telket adott a városon belül, hitelesítette a végrendeleteket, de a rendészeti és igazgatási ügyek is az ő kezében futottak össze. Az erdélyi fejedelmek is megerősítették a város bíráskodási kiváltságait. János Zsigmond 1569-ban kimondta, hogy Debrecenben az első fokú jogszolgáltatási fórum a bíró széke.5 A fellebbezés fórumául 1570-ben a személynöki bíróságot jelölte meg,6 7 s voltaképpen ezt erősítették meg ezután a Báthoryak és más erdélyi fejedelmek. A gyakorlatban azonban - amellett hogy első fokon a bíró és esküdttársai bíráskodtak - fellebbeztek az erdélyi vajdához, a királyhoz, a budai tanácshoz, a királyi kúriához és a vármegyéhez. Ez a gyakorlat lényegében Bethlen Gábor uralkodásáig tartott: 1619-től úgyszólván csak olyan esetekkel találkozunk, amikor a szenátushoz fellebbeztek, tehát a 17. században már a tanács a fellebbezési fórum, ő gyakorolja a bíráskodási jogot a főbenjáró ügyekben is. Bethlen Gábor 1627-ben erősíti meg a város saját törvénykezési hatóságát/ Adománybirtokok Debrecen történetével szorosan összefügg az az ötvennél is több, többnyire elpusztult szomszédos falu sorsa, amelyek ideiglenesen vagy véglegesen a határát növelték. Debrecen birtokszerzése a 16. század végén vett nagyobb lendületet, amelynek oka leginkább a hódoltság 3 MNL HBML XV.21/6. Muo 117. 4 MNL HBML XV. 21/a. Meo 7. és 8. 5 MNL HBML XV. 21/b. Muo 24. 6 MNL HBML XV. 21/b. Muo 25. 7 MNL HBML XV. 21/b. Muo 123.
