"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
14 Oborni Teréz |^||^||«»||^||^||^|H»| 1^11^11^11^11^1 h^-l l^tN»-l l^-l l^ll^ll^»IN^||^||^|| —II^IN^II^ll^ll^M^ii^i h^lh^l WW 1^11^11^1 l«»ll^l h^l h^ll^l l-*»! ^■11-^11^| l-^l^»! I-^I |^||^||«»| A Magyar Királyságból átöröklött szabad királyi város fogalma11 a 16. században tovább élt Erdélyben is, amit az I. János király, Izabella királyné és János Zsigmond által királyi jogon adományozott privilégiumbővítések és adományok bizonyítanak. Kolozsvár, amely a középkor óta szabad királyi városként (1316) volt ismert, Izabella királyné 1558-ban adott privilégiuma révén tovább őrizte ezt a jogát a Mohácsot követő időkben is. Kolozsvár a fejedelmi korban a város volt, a vármegyei és a partiumi nemesség törvénykezési helye, itt volt a fejedelmi ítélőtábla székhelye, számos országgyűlést bonyolítottak itt, sőt részben pénzügyigazgatási központ is volt, hiszen ide gyűjtötték be Kolozs, Torda, Doboka és Belső-Szolnok vármegye dézsma-árendáját is. A város Izabellától kapott árumegállító joga és kereskedelmi forgalma révén a fejedelemség egyik legjelentősebb harmincadvám-helyévé vált. Bethlen Gábor már uralkodása kezdetén, 1614-ben foglalkozott a városok ügyeivel, amikor is elsőként Gyulafehérvár, Várad és Kolozsvár kiváltságos helyzetét erősítette meg. Bethlen uralkodása alatt összesen hat erdélyi civitas rangéi városnak adott ki oklevelet. Ezek Brassó, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Medgyes, Várad és Marosvásárhely voltak, sőt a fejedelem 1621-ben (miután a nikolsburgi békében Bethlen fennhatósága alatt maradt) Kassa városának privilégiumát is megerősítette. Az előbbi városok közül is kiemelkedik Gyulafehérvár, amely a 16. század végétől már egyértelműen az ország fővárosa. A város támogatását, a lakosság számára kedvező engedményeket Bethlen azzal indokolja, hogy Gyulafehérvárnak, mint fejedelmi székvárosnak az ott lakó népek gyarapodása által is minél nagyobbá kell válnia.12 Bethlen az 1616-ban Marosvásárhely számára kiadott híres privilégiumlevelében a várost a fallal megerősített szabad királyi városok sorába emelte, ami talán egy korábbi privilégium megerősítése is lehet.13 Várad stratégiai helyzete miatt is különleges értéket képviselt a mindenkori fejedelmi hatalom számára, erődítése éppen ezért kulcsfontosságú volt. Bethlen 1614-ben megerősítette a város korábbi privilégiumait és hozzátette, hogy mivel az elmúlt háborús idők miatt a lakosság elpusztult, ezért a bevándorolt jobbágylakosság megmaradhat a városban. 1618-ban a vár körül elővédmű építésére adott engedélyt, majd 1626-ban címert adományozott a városnak. A fejedelemségben, ahogy az ország más részein is, a másik igen jelentős privilegizált városcsoportot a mezővárosok (oppidum) alkották. A mezővárosok közül elsődlegesen kiemelendők a vármegyei területen elhelyezkedő sóbányavárosok, Torda, Dés, Kolozs, Szék és Vízakna, amelyek korszakunkban általában a fejedelmek különleges gondoskodását élvezték. Torda nem csupán mint sóbányahely, hanem a fejedelemség kezdeti időszakában mint az országgyűlések egyik színhelye is, őrizte a középkorból átörökített központi szerepét. A székely mezővárosoknak 14-15. századi kialakulásuk után komolyabb súlyuk a fejedelmi korban lett. A székelyföldi mezővárosok, falvak sajátos helyzete abból is fakad, hogy lakóik eredetileg nem jobbágystátusúak, hanem szabad székely katonaelemek, akiknek jogállásában majd számos változás következik be a 16-17. században.14 A Bethlen-kori privilé11 Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről. URBS. Magyar várostörténeti évkönyv. I. 2006. 133-158. 12 Libri Regii 10. kötet, 67. Erdélyi Királyi Könyvek 10-19. kötet. 1614-1635. CD-ROM. Miskolci Egyetem BTK Magyar Középkori, Kora Újkori és a Történelem Segédtudományai Tanszék. Szerk. Gyulai Éva. Arcanum, Bp., 2003.; A városra lásd Vekov Károly: Gyulafehérvár központi szerepköre a középkorban és a kora újkorban. Erdélyi várostörténeti tanulmányok: i. m. 69-96.; 13 „in coetum et numerum reliquarum liberarum, muratarum et Regiarum civitatum regni huius nostri Transylvaniae ac partium Hungáriáé eidem annexarum" A privilégium latin nyelvű szövegét közli Szabó Miklós: Marosvásárhely szabad királyi várossá alakulása (1560-1616). Uő: Művelődés és gazdálkodás az újkori Erdélyben. Erdélyi értelmiség, városfejlődés és paraszti gazdálkodás a XVI-XIX. században. Marosvásárhely, 2003.141-155. 14 Balogh Judit: Székely város a XVI-XVII. században. Város és társadalom. Studia Miskolciensia I. Miskolc, 1993. 27-33.
