"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában 15 gium- vagy adománylevelekben túlnyomóan oppidum Siculicale elnevezéssel illetik ezeket a városokat. A középkorban az uralkodóktól privilégiumot nyert székelyföldi településeket - mint például Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda - (szabad) királyi mezővárosoknak nevezhetjük, ezek a fejedelmi korban is megtartották kiemelt helyzetüket, többségük fejedelmi tulajdonba kerülve átörökítette kiváltságait. A kézdiszéki Bereck különleges helyzetét Bethlen 1615-ben erősítette meg újból. A város lakosait mindennemű rendes és rendkívüli adó fizetése alól mentesítette, cserébe arra utasította őket, hogy a fejedelmi futárok rendelkezésére lovakat és régi szokás szerint szekereket bocsássanak a moldvai Tatros városáig és Kézdivásárhelyig tartó utazásukhoz, illetve folyamatosan tartsanak fenn kémeket Moldva és Havasalföld felé, a végeken strázsákat állítsanak, és mindenről hírt adjanak a fejedelemnek.15 A mezővárosok sajátos típusát jelentik a Partiumban létrejött hajdúvárosok, amelyeket forrásaink oppidum hajdonicale kifejezéssel jelölnek. Ilyen volt a bihari Szalonta vagy a Szabolcs megyei Szoboszló. Ezeknek a városoknak a lakossága a székelyekhez hasonlóan szabad, a fejedelmek által privilegizált katonaréteg volt, akik egyrészt lehetnek ténylegesen hajdúk, de az is előfordul, hogy a fejedelem saját katonáit telepíti le egy hajdúvárosi típusú szabadalomlevéllel. A Szászföldön vagy vármegyei területen lévő, de a szász univerzitáshoz tartozó kiváltságolt mezővárosokat oppidum Saxonicaleként nevezik meg a források. Musna szász mezőváros korábbi vásártartásra és céhek működésére vonatkozó privilégiumleveleit erősíttette meg a fejedelemmel. Az országos vásár és hetipiac tartásának kiváltságát még I. Ferdinándtól kapta a városka, majd ezt erősítette meg Báthory Kristóf1576-ban, más szabad városok, mezővárosok és falvak mintájára.16 Vízakna mezővárosa számára Bethlen Gábor biztosította a jobbágy státusú sóvágók szabad beköltözését és eltávozását, minthogy a bánya működését ez az engedmény jótékonyan befolyásolhatta. Székelyek A székelyek immár sok száz éve azonos helyen, Erdély délkeleti szegletében élő népének történetével kapcsolatban számos vita bontakozott ki a történetírásban. Az eredetkérdés ezek közül a legélesebb, amelyre vonatkozóan számos elképzelés látott napvilágot. Áttekintésükre itt nincs mód, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a székelyek a magyarsággal együtt, könnyűlovas segédnépként érkeztek a Kárpát-medencébe a honfoglalás idején. A 10. században ennek a védelmi feladatkörnek megfelelően az ország határvidékein telepedtek meg, mint például az Őrségben, a Szerémségben, a morva végeken, Baranyában vagy Biharban. Erdélybe költözésük a 11. században történhetett meg, az akkoriban lakatlan dél-erdélyi (a Marostól délre eső) területre. Jelenlegi lakhelyére, ahol máig is él, a székelység valamikor a 13. század első két évtizedében költözött át, elhagyva korábbi dél-erdélyi lakhelyét, az ún. Királyföldet, ahová ezután a szászokat telepítette be II. András király. A székely székek, mint katonai, közigazgatási és igazságszolgáltatási funkciót betöltő területi egységek a 13. században jöhettek létre, bár első okleveles említésük sok esetben csak későbbi századokból maradt fenn. A bihari Telegdről ide települt telegdi székelyek alkották a székelyek fő- vagy anyaszékét, Udvarhelyszéket, amelyhez Keresztúr és Bardóc fiúszék tarto15 Benkő Elek Demeter István-Székely Attila: i. m. 26.; Oborni Teréz: A végek őrzői - adalék a kézdiszéki Bereck oppidum kora újkori történetéhez. Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Pál Judit, Sípos Gábor. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2010. 209-215. 16 „aliarum civitatum liberarum quarumvis oppidarum item el villarum similiter forum liberum utentium." I. m. Libri Regii 12. kötet. 168. Erdélyi Királyi Könyvek 10-19. kötet. 1614-1635.
