"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában 13 A nemesség részvételét politikai életben, az ország irányításában erdélyi fejedelemség korában is nagyban befolyásolták a családi kapcsolatok, az adott fejedelemhez fűződő lojalitás mértéke és nem utolsó sorban a felekezeti hovatartozás. Ez természetesen nem egyedi erdélyi jelenség, hogy az uralkodó a hozzá hű, esetleg már régóta a családjával kapcsolatban lévő személyekből választja ki legközelebbi udvari és kormányzati embereit, politikai tanácsadóit. Ahogyan egy-egy újonnan trónra kerülő fejedelem esetében megfigyelhető az udvari, kormányzati emberek csoportjainak újjászervezése, úgy az egyes nemesi családok esetében is azt látjuk, hogy kialakultak érdekcsoportok, kapcsolati hálózatok, amelyeknek tagjai egy-egy kiemelkedően gazdag és tekintélyes személyhez vagy családhoz kötődve, egymást segítve jutottak anyagi előnyökhöz, politikai befolyáshoz.7 Amellett, hogy a fejedelemségkori erdélyi nemesség birtokai kisebbek voltak, itt nem alakult ki az országbárók csoportja, bár volt rá példa. A fejedelmek ugyanis a mágnások (magnifici) körébe is emeltek egyes személyeket, de a cím nem öröklődött, és ebből is igen kevés volt.8 Azok a személyek és csoportok, akik és amelyek az egyes fejedelmeket valamilyen rendkívül hasznos módon segítették, támogatták, komolyabb birtokadományokhoz, kivételes előjogokhoz is juthattak.9 A Bethlen Gábor fejedelem melletti vezető elitet mutatja be például az 1627. évi pozsonyi béke okirata, amelynek pontjait az erdélyi rendek legbefolyásosabb személyei aláírásukkal fogadták el. Erdély vármegyéinek lakosságát a középkorban és a kora újkor évszázadaiban is sok pusztulás érte. Az oszmán hadjáratok, betörések, a belső hatalmi konfliktusok idején vagy külső hatalmak uralmi periódusaiban (Dózsa György felkelése, Vitéz Mihály vajda vagy Giorgio Basta uralma, stb.) bekövetkezett fegyveres összecsapások mellett gyakorta pestis, éhínség is tizedelte a népességet. Mindezek az események és az azokkal járó veszteségek Erdély lakosságának nagyrészt magyar etnikumú részét érintették. A magyarság ugyanis jobbára a központi, síkvidéki vagy dombos részeken, folyóvölgyekben, utak mentén megtelepedett falvakban lakott, azokon a részeken, ahol elmenekülni kevesebb esély volt, és ahol az események java részben lezajlottak, hadseregek, fegyveres csapatok mozogtak, sőt a gyakoribb érintkezések miatt a járványok is gyorsabban terjedtek. Városok, mezővárosok A fejedelemség kialakulása nemcsak új állami kereteket teremtett, de azt is magával hozta, hogy egyrészt tovább éltek a középkorban kialakult városok és városias jellegű települések, másrészt az új államban különleges helyzetű település-típusok formálódtak ki.10 7 Balogh Judit-Horn Ildikó: A hatalomépítés útjai: a homoródszentpáli Kornis család története. Századok, 142. 2008. 4. sz. 849-896.; Horn Ildikó: Hit és hatalom - az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története. Bp., 2009.; Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve - egy különleges forrás társadalomtörténeti háttere. Századok, 142. 200. 897-942. K Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában. Századok, 145. 2011. 4. sz. 997-1027. 9 Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp., 2005.176.; Dáné Veronka: A Bocskaiak Erdélyben - törvénytelen liber bárók? „Frigy és békesség legyen..." A bécsi és a zsitvatoroki béke. Szerk. Papp Klára, Jeney-Tóth Annamária. Debrecen, 2006. (A Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója Vili.) 111-117. 10 Balás Gábor: Az erdélyi városok keletkezése, szervezetük fejlődése a 19. századig, jogtudományi Közlöny, XXXV. Új évf. 1980. 10. sz. 662-673.; Pál Judit: Várostörténeti kutatások Erdélyben a második világháború után. Erdélyi várostörténeti tanulmányok. Társszerk. Pál Judit és Fleisz János. Csíkszereda, 2001. 9-19.; Rüsz-Fo- garasi Enikő: Központi helyek az erdélyi középkori vármegyékben. Erdélyi várostörténeti tanulmányok: i. m. 20-42.; Benkő Elek-Demeter István-Székely Attila: Székelyföldi mezővárosok a középkorban. Kolozsvár, 1997. (Erdélyi Tudományos Füzetek 223)
