"Bethlen Gábor és kora" – Katalógus a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltára és Győr-Sopron Megyei Levéltárának Soproni Levéltára közös kiállításáról (Budapest, 2013)
Oborni Teréz: Erdély kiváltságos rendjei és népei a fejedelemség korában
12 Oborni Teréz !•) h»l l«»l l«M I«H !•! !•! >«»l l«*l I« l«M l«»l !•! !•! l«»l N»l !•! I«*l I«H !•! I«»l !•! I^l!•! !•! I«»i !•! M»l h»l !•! W»l M»l I«»l N»l |4»l !•!1^1N»l1^1 l«»l M 1^1 M»l I-—-I I-—-I I-—-11-^1 l«»l l«»l |4»l M»l Ezek a belső tényezők, valamint az állandó külső veszélyhelyzet okozta szorongatottság egyben tartották és egyúttal merevvé is tették az államot, elzárva a változást hozó európai társadalmi-kormányzati folyamatoktól. Magyar nemesség A középkori és kora újkori magyar nemzet mibenlétét hosszú évszázadokra Werbőczy István Tripartituma határozta meg. Eszerint a magyar nemzetet alkotó országlakosok (regnicolae), azaz a magyar nemzet fogalma alatt a magyar nemesség értendő, mindazok, akik őseik jogán vagy egyéni érdemeikre tekintettel, annak elismeréseképpen fölvétettek a magyar nemesség soraiba, és ennek alapján a politikai hatalomból is részesültek, politikai jogokat gyakoroltak. Az erdélyi és a magyarországi nemesek azonos jogokkal rendelkeztek4 Az erdélyi magyar nemesi rend története és rendi jogállása a közép- és kora újkorban is párhuzamba állítható az ország többi részének nemességével. Az erdélyi nemesek is rendelkeztek mindazokkal a jogokkal, amelyeket a Tripartitumban immár írásban is megfogalmazott Werbőczy István. Az Erdélyben az államalapítást követően kialakított hét vármegye (Kolozs, Torda, Doboka, Fehér, Küküllő, Hunyad, Szolnok) alkotta azt a területet, ahol az erdélyi nemesség birtokai nagyrészt elhelyezkedtek. Az erdélyi nemesi családok nagyságrendileg jóval kisebb birtokokat mondhattak magukénak, mint az ország központi vagy nyugati részében birtokosok. Ez az átlagos birtoknagyság általában tíz falura volt tehető, csak ritkán fordult elő ennél nagyobb, 20-30 falut magában foglaló birtokvagyon. A vármegyék, mint igazgatási egységek létrehozása és azok társadalmi fejlődése ugyanúgy alakult, mint a külső-magyarországi vármegyékben.5 A nemesek egyetemének (universitas nobilium) önkormányzati jellegű működése, a vármegyei gyűléseken (congregatio generalis) ugyan a 14. század elején megindult, azonban az erdélyi vajda igen erős, központi hatalma nagy befolyást gyakorolt ezekre. Olyannyira, hogy szokásba jött, hogy a vajda a hét vármegye számára együttesen hirdette meg a gyűléseket, amelyeken a megyét irányító ispán (comes) mellé nem a szokásos négy, hanem csak két szolgabírót (iudex nobilium) választottak meg, ráadásul a vajda igen erőteljesen beleszólhatott a szolgabírák kijelölésébe. A megyei nemesek már maguk választhatták meg a törvényszéki üléseiken (sedes iudiciaria) az ispánt segítő esküdt ülnököket durati assessores). A vármegyék önkormányzatiságát a fejedelemség korában is szorosabban fogta a fejedelmi hatalom, annak ellenére, hogy nemesei ugyanúgy követeket küldtek az országgyűlésbe, mint a királyságban.6 Az erdélyi nemesi társadalmat át- meg átszőtte a familiárisi kapcsolatrendszer. A szegényebb szabadok vagy nemesek egy rangosabb, előkelőbb, gazdagabb nemes szolgálatába adták magukat, cserébe biztonságot, védelmet, javadalmakat kaphattak. Ez a fajta szolgálattévői viszony egyúttal az egyének számára a felemelkedés, a társadalmon belüli mobilitás számára is páratlan lehetőségeket adott már a középkortól kezdve. 4 Szabó István: Nemzetszemlélet és magyarságtudat. Kisebbségkutatás, 13. évf. 2004. 4. sz. 635-668.; 14. évf. 2005. 81-94. 5 A középkori erdélyi nemesi társadalomra összefoglalóan: Makrai László: Erdély helye a középkori Magyar Királyságban. Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makrai László, Mócsy András. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp., 1986. 235-408. különösen: 316-334.; Mályusz Elemér: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. Bp., 1988. 6 Dáné Veronka: „Ad comitia generalia electi ac deputati" Vármegyei követek az erdélyi országgyűléseken a 17. század első felében. (1605-1658). „...éltünk mi sokáig 'két hazában'..." Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére. Szerk. Dáné Veronka, Oborni Teréz, Sípos Gábor. Debrecen, 2012. (Speculum Historiae Debreceniense 9.) 159-176.
